Jókai Mór: A jövő század regénye

Szegedy-Maszák Mihály utószavával.

Az írói fikció szerint a 20. század második felében játszódó regény Jókai nagyszabású kísérlete arra, hogy a kiegyezés utáni válságának, szorongásának motívumaira, megoldatlan külpolitikai, társadalmi, nemzeti kérdéseire legalább a távoli jövőben bizakodó választ találjon, kora bírálatát az utópia szellemében fejlessze tovább és haladja túl. Habsburg Árpád és a székely feltaláló, Tatrangi Dávid szövetsége a Monarchia jövőjéről szőtt eszmények álomszerűen széppé stilizált változata, az Oroszországgal vívott háború gondolata pedig azokat a félelmeket, tapasztalatokat hosszabbítja meg a fantázia erejével, amelyek a pánszlávizmus veszélye, az orosz anarchisták tevékenysége és ideológiája, valamint a porosz-francia háború hírei nyomán terjedtek el és ijesztették meg a liberális európai polgárságot. A Jó és a Rossz misztikus eredetű küzdelmében a kultúra és az erkölcs értékein kívül civilizációs fölényre, a tudomány és a (hadi)technika területén elért elsőségre is szükség van: ez az eszmekör a regény futurológiai, tudományos-fantasztikus aspektusára hívja föl a figyelmet. A Nihil országának legyőzése, az örök béke kiharcolása után a tudomány eredményei a nagy utópiát, az "Otthon államát", a földi élet természeti feltételeinek megjavítását szolgálják. Politikai ábrándosságon, tudományos naivitáson, művészi egyenetlenségen is átüt a kompozícióban Jókai nemes, felvilágosult humanizmusa, szép és értelmes élethez való ragaszkodása, a humán és a természettudományos kultúra szakadása elleni tiltakozása. Művészi erényei közül itt elsősorban a gazdag fantázia, az esztétikai minőségek sokrétű gazdagsága, s kivált a leírások festőisége megragadó, melyben a megfigyelésen alapuló láttató erőt olykor már a századvég modern képzőművészeti látásmódja színezi át újszerűen dekoratívvá.