Amikor Máriássy János volt honvéd ezredes, a szabadságharc egykori hadosztályparancsnoka az 1890-es évek táján végleges formába öntötte visszaemlékezéseit, már egy sajátos múlt századi karrier állt mögötte: nyugállományú császári és királyi altábornagy, báró, a főrendi ház kinevezett tagja, valóságos belső titkos tanácsos. Memoárja ebből a távlatból idézi fel az 1848-49-es eseményeket, mindenekelőtt azokat, amelyeknek maga is szereplője volt: az aradi vár ostromát, Buda bevételét, a Vág menti harcokat, s a debreceni csatát követő időszakot. Szerencsére Máriássy nem tartozik a spekulatív elmék közé; tüzesen szókimondó, kivált ha bajtársait jogos vagy jogtalan, vélt vagy valódi támadásoktól akarja megoltalmazni. Hibái ellenére a szabadságharc egyik leghatásosabb és legszemélyesebb forrása kerül most - először - az olvasó kezébe.