A lírikus alkatú Móricz Zsigmondot már prózai munkáiból is ismerhetjük, ám versei még ma is jóformán ismeretlenek a nagyközönség előtt. Pedig Móricz nem csupán verses gyermekmeséket írt; már 1902-ben jelentkezett – a népköltészet jegyében fogant – verseivel Első Aratás című kötetében. E sikerületlen versezeteket azonban egyik pártfogója, a Kisfaludy Társaság titkára, Vargha Gyula kemény kritikája után megsemmisíti, ahogyan később éretlenebb drámai kísérleteit, novelláit, sőt regényét is tűzbe veti. A versírással való kísérletek és tanulmányok mégsem voltak haszontalanok, mivel – ahogyan az író kiváló ismerője, Czine Mihály fogalmaz –: „a magyar népköltészetet, a magyar ritmust, a magyar népnyelvet a más irányba kereső kortársaknál jobban megismerte. Ezért is szólalhat meg már 1904 elején olyan tiszta hangon verses állatmeséiben.” A Nyugatban, mely néhány hónappal korábban fedezte fel Móriczot, 1909. február 16-án két fájdalmasan szép verse jelenik meg, az Édes kicsi bimbóm és a Csönd. Kisfiainak korai halálát, s a nyomukban támadt rettentő hiányt panaszolja bennük. Ez a két költemény nyitja meg jelentősebb verseinek sorát. Az újabbak és a korai versek között alig található folytonosság: a csengő rímek elmaradnak, ahogyan a klasszikus szabályok és a magyaros hagyományok követése sem fedezhető már fel „a rímtelen versek nagy magyar poétájának” (Ady) költeményeiben. Két-három felszabadultabb hangvételű darab kivételével – a Móricz-versek voltaképp bús, keserű sirámok; az emberi fájdalmak és szenvedések – gyakran epikus jellegű – megszólaltatásai. E költeményekből csupán egyszer, 1958-ban jelent meg egy vékony kötetnyi válogatás, Gellért Oszkár szerkesztésében és előszavával, a Kis magyar múzeum-sorozat harmadik darabjaként. E mostani kötet felöleli Móricz mindazon, 1909 után írt verseit, melyek még életében nyomtatásban megjelentek; így a Gellért-féle válogatásban szereplő versek korrigált változatát, s több, abban nem közölt zsoltárt (melyek a Szenczi-féle zsoltárfordítások átköltései), költeményt, valamint egy „Goethe margójára” írott „rögtönzést” is tartalmaz. Kötetünkkel XX. századi irodalmunk kiemelkedő alakjának – prózai életművénél kevésbé jelentős, ám így is – figyelemre méltó, s alig ismert oldalát kívánjuk bemutatni.