Erdős Renée: Új dalok; Kleopatra

"Erdős Renée megmaradt annak a nagy, szédületes tehetségnek, annak a mélyen érző, emésztő szenvedéllyel szerető, nagyszívű embernek, akinek öt pár évvel előbb megismertük, szóval fejlődött. ...

Erdős Renée a szerelem igazi, ma nálunk egyedül hivatott költője. Azzá lett már első kötetében s annak maradt a másodikban is. Igaz, állandóan befelé lát, érez és gondolkozik s a körülötte tomboló, kavargó életről nem vesz tudomást. Az ő lelkében egy külön világ van, ott él ő egyedül és nem törődik azzal a másikkal, amely talán csak méreteiben, kiterjedésében nagyobb, de változatokban, mélységekben, nagy megnyilvánulásokban az övéhez képest koldusszegény.
Micsoda világ is az, amelyikben Erdős Renée él! Valóságos tűz és lángtenger. Maga az is rejtély, hogy rég hamuvá nem vált benne. Úgy képzeljük, hogy annak minden porszeme izzó, szikrázó parázs, melyen a forróságtól kicserepesedett lábakkal, lángoló ruhában járja a szerelem táncát, csontig égett ujjakkal pengeti lantját és a láztól véresre pattogzott ajakkal énekli dalát a költő." (Népszava, 1905. nov.)