Ádám Sándor: Taneszközök Magyarországon

Iskolai háttérrel
E sorok írója nem kisebb feladatra vállalkozott, mint arra, hogy megkísérelje a múlt homályában megkeresni, összegyűjteni és egy csokorba kötve közzétenni azokat a forrásokat, amelyek a hazai oktatást segítő eszközök, nevelési körülmények mindenkori fejlettségére, fejlesztésére, korszerűsítésére utalnak. Így vizsgálja az iskolák számát, az iskolarendszert, az ismereteket átadókat és befogadókat, a különféle iskolafenntartókat és az oktatást befolyásoló történelmi körülményeket is. Mindezt az általános neveléstörténet részeként tárgyalja. Pontosabban: megkísérel hozzájárulni ehhez a szerteágazó munkához. Hadd ismerje meg az utókor azokat a próbálkozásokat, nemes törekvéseket, amelyeknek célja minden időben ugyanaz volt: emelni az ország népe műveltségének színvonalát, növelni a tanítványok által elsajátítható tudás mennyiségét. Erre azért is szükség van, mert kulturális és történelmi emlékeink föltárása nemzeti kutatásunk egyik fő iránya. De hol keressük az oktatásunk múltját? Hol keressük a múltat, ami évtizedekkel, évszázadokkal vagy kerek egy évezreddel ezelőtt volt, és abban a formában akkor be is fejeződött? A múltat, ami volt, és bizonyára volt, mert kellett lennie, hiszen valamiféle következménye, folytatása is volt, és amelynek történelmi mércével mérhető pillanatnyi végén, a jelenben itt vagyunk mi, és szeretnénk tudni, honnan indultunk, és hogyan jutottunk idáig.