categories
- Traffic and Vehicles Catalogue
- socreal.catalog
- Advertisement Catalogue
- Photo Catalogue
- Chinese and Japanese Catalogue
- New Holy Card Catalogue II.
- 12 interesting old books
- Books
- Logic Puzzles
- Child Rearing
- Albums
- Speleology
- Mining
- Bestseller
- Bibliography
- Mode, mode history
- Other
- Eroticism
- Essay
- Ethology
- Esoteric books
- Biography
- Fantasy
- Philosophy
- Geography
- Gastronomy
- Alpinism
- Hobby
- Humour
- Foreign Language Books
- Children's books
- Informatics
- Literary History
- Informing
- Law
- Calendar
- Gardening
- Comics
- Needlework, Embroidery
- Classical Philology
- Communication
- Book history, typography
- Economy
- Criminalistics
- Lexicons, Handbooks
- Horse, riding
- Media
- Bee-keeping
- Military, Ordenskunde
- Miniature books
- Arts
- Ethnography
- Philately, Numismatics
- Linguistics
- Orientalism
- Medical books
- Pedagogy
- Psychology
- Politics
- Archeology
- Old pulp fiction
- Rhetoric
- Promotion
- Science Fiction
- Sports
- Literature
- Social Psychology
- Sociology
- Entertaining Literature
- Dictionary, Language books
- Social science
- Technical books
- Cartography
- Natural Sciences
- Incomplete
- History
- Newspapers, Magazines
- Hunting
- Religion
- Bibliophil
- Antiques
- Engraving
- Maps
- Photos
- Antique Papers, Small Prints
- Posters
- Circus
- Modern Graphics
- Socialist Realism
- NER Propaganda
- Others
cart
Cart is empty
You've not logged in
Páris Frigyes : Tájékoztató a ruthén actiónál való működésem felől
- description
- additional information
A XIX sz. végén a hegyvidéki ruszin nép nyomorúságát többen a zsidó bevándorlásnak tulajdonították.
A korlátozás nélkül beözönlő, a kor publicisztikájában kazárnak nevezett zsidó- ság ezen a tájon valóban javarészt kocsmatartással és kereskedelemmel foglalkozott, akik gyakran segítették ki apróbb-nagyobb kölcsönnel a megszorultakat, ennek a szívességnek azonban sokszor a kölcsönkérő összes tulajdona látta a kárát. A 30%-nál is magasabb uzsorakamatok, azaz az uzsoratörvény kijátszása a hatóságok előtt is ismert volt, a kiskereskedők valóban hamisították és drágították az árut, ennek ellenére azonban súlyos hiba volna kizárólag az említett csoportot felelőssé tenni az előállt körülményekért. Ám ezek a vádak gyakran elhangzottak, és ezt bizonyos politikai körök arra használták, hogy az akció vezetését és célkitűzéseit antiszemitának minősítsék. Az igazi felháborodást az idézte elő, mikor a kocsmárosok tudomására jutott, hogy Egán a pénzügyminisztertől italmérési jogot kért a szövetkezetek számára arra hivatkozva: „a ki a népnek pálinkát ad, e vidéken csak az tartja kezében a népet”. Ezzel az intézkedéssel kívánta elősegíteni az alkoholizmus visszaszorítását, valamint a súlyosan mérgező, vitriollal vagy denaturált szesszel kevert pálinka forgalmazását, amivel azonban a kocsmárosokat legnagyobb és állandó jövedelmüktől fosztotta volna meg.
Ezek a végbevitt, illetve tervezett intézkedések vezettek oda, hogy az akciót zsidóellenességgel vádolták, mintha ezzel ki akarnák húzni a talajt a helyi kiskereskedők lába alól. Még az akció legszűkebb vezetésében is voltak azonban olyanok, akik hasonló vádakat fogalmaztak meg, mint például Páris Frigyes csíkszeredai királyi ügyész, akit 1901. február 28- án neveztek ki Egán helyettesévé. Páris maga úgy fogalmazta meg saját szerepét, hogy az általa türelmetlennek és megfontolatlannak jellemzett Egán mellett ő lenne a fékező erő.
Egyébként is általános volt az a vélemény, hogy a fogyasztási szövetkezetek és az áruraktárak rosszabb helyzetbe hozzák a kiskereskedőket, akik a kiesett jövedelmet még több csalással fogják pótolni, ez pedig nem lehet összhangban a hegyvidéki kirendeltség céljaival. Az ellenállás végül megakadályozta Egán tervének megvalósítását.
Fűzve, kiadói borítékban, a címlapon tulajdonosi bélyegzővel.
A korlátozás nélkül beözönlő, a kor publicisztikájában kazárnak nevezett zsidó- ság ezen a tájon valóban javarészt kocsmatartással és kereskedelemmel foglalkozott, akik gyakran segítették ki apróbb-nagyobb kölcsönnel a megszorultakat, ennek a szívességnek azonban sokszor a kölcsönkérő összes tulajdona látta a kárát. A 30%-nál is magasabb uzsorakamatok, azaz az uzsoratörvény kijátszása a hatóságok előtt is ismert volt, a kiskereskedők valóban hamisították és drágították az árut, ennek ellenére azonban súlyos hiba volna kizárólag az említett csoportot felelőssé tenni az előállt körülményekért. Ám ezek a vádak gyakran elhangzottak, és ezt bizonyos politikai körök arra használták, hogy az akció vezetését és célkitűzéseit antiszemitának minősítsék. Az igazi felháborodást az idézte elő, mikor a kocsmárosok tudomására jutott, hogy Egán a pénzügyminisztertől italmérési jogot kért a szövetkezetek számára arra hivatkozva: „a ki a népnek pálinkát ad, e vidéken csak az tartja kezében a népet”. Ezzel az intézkedéssel kívánta elősegíteni az alkoholizmus visszaszorítását, valamint a súlyosan mérgező, vitriollal vagy denaturált szesszel kevert pálinka forgalmazását, amivel azonban a kocsmárosokat legnagyobb és állandó jövedelmüktől fosztotta volna meg.
Ezek a végbevitt, illetve tervezett intézkedések vezettek oda, hogy az akciót zsidóellenességgel vádolták, mintha ezzel ki akarnák húzni a talajt a helyi kiskereskedők lába alól. Még az akció legszűkebb vezetésében is voltak azonban olyanok, akik hasonló vádakat fogalmaztak meg, mint például Páris Frigyes csíkszeredai királyi ügyész, akit 1901. február 28- án neveztek ki Egán helyettesévé. Páris maga úgy fogalmazta meg saját szerepét, hogy az általa türelmetlennek és megfontolatlannak jellemzett Egán mellett ő lenne a fékező erő.
Egyébként is általános volt az a vélemény, hogy a fogyasztási szövetkezetek és az áruraktárak rosszabb helyzetbe hozzák a kiskereskedőket, akik a kiesett jövedelmet még több csalással fogják pótolni, ez pedig nem lehet összhangban a hegyvidéki kirendeltség céljaival. Az ellenállás végül megakadályozta Egán tervének megvalósítását.
Fűzve, kiadói borítékban, a címlapon tulajdonosi bélyegzővel.