Kisné Portik Irén: Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte

Csík-, Gyergyó- és Kászonszék népviseletének néprajzi elemzése, elkészítéseinek szabálya, a hajdani szövésmódozatok, öltéstípusok bemutatásával, az újraalkalmazás lehetőségével

"Én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud, és nagyobb jótétemény sem" - mondta Móricz Zsigmond.
Magam is vallom a XX. század nagy írójának eszméit, és néprajzkutatóként hozzáteszem, hogy nincs nagyobb ajándéka az életnek, mint csokorba szedni a sztyeppei nomád és az időközben eleurópaiasodott kultúránk virágait, s átültetni azokat oda, ahol a helyük, a jövő nemzedékének tudástárába. Erre nyújt páratlan lehetőséget a Hargita Megyei Művészeti Népiskola szövő-hímző tagozata. Négy év alatt Gyergyó- és Csíkszéken több mint százan jelentkeztek képzésre, és váltak képesített hímző, viseletkészítő, szövő szakemberekké. A tanórákon elsajátít hímzések, öltözetelemek, szőtemények kiállítása a Hargita megyei településektől a Magyarországi hagyományápoló központokig felfokozott érdeklődésnek, szakmai elismerésnek örvendtek. Hiszem, hogy tanítványaim népes táborából mindig akad majd folytatója nemcsak a technikai ismeretek átadásának, hanem az órákon megért katarzisoknak is.
Kisné Portik Irén