A kortárs keresztény teológia talán legtekintélyesebb alakjának rendszerező igényű műve óriási visszhangot váltott ki, s megjelenését minden felekezet teológusai roppant jelentőségű eseménynek tekintették. A mű sajátosságát a filozófiai, a vallástudományi és a sajátosan teológiai szempontok teológiai összekapcsolása alkotja. A hat fejezet a filozófiai és a teológiai hagyomány széles körű felhasználásával az isteneszme és a természetes teológiai határainak és sajátosságainak bemutatása után a vallások istenismeretét és istentapasztalatát vázolja fel, majd a keresztény teológia voltaképpeni alapját és forrását: a bibliai kinyilatkoztatást taglalja, részben a szerző sajátos történelemelméletének összefüggésében. A mű második részét a De Deo trino és a De Deo uno traktátusok kifejtése képezi; a szerző behatóan tárgyalja a szentháromságtan és az istentan valamennyi nagy kérdését, megragadó gazdagságban vonultatva fel a filozófia- és a teológiatörténet különböző elgondolásait.