Sorozat: Egyházfórum könyvei

Wolfhart ​Pannenberg, korunk egyik legjelentősebb evangélikus teológusa, 1928-ban született Stettinben. Teológiai és filozófiai tanulmányait Berlinben, Göttingenben, Baselben és Heidelbergben végezte. 1953-ban doktorált, majd 1955-ben habilitált. 1955-től 1968-ig a szisztematikus teológia docense, 1961-től a wuppertali főiskola és a mainzi egyetem professzora. 1967-től a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem professzora és az Ökumenikus Intézet vezetője. Wolfhart Pannenberg immár klasszikussá vált könyvecskéjében az ember legősibb, de újból és újból felvetődő és választ sürgető kérdését – amely magát az embert érinti – igyekszik megválaszolni a modern antropológiák belátásai alapján, a teológia felől értelmezve az ember „nyitottságát a világra”, mely végső soron „nyitottság Istenre”. Tiszta stílusban és közérthetően – bonyolult filozófiai és teológiai fogalmakkal nem fárasztva az olvasót – beszél az ember lényegéről, időről és örökkévalóságról, személyről és társadalomról, történelemről, hozzásegítve bennünket, hogy egységes emberképet alakítsunk ki az emberről – önmagunkról s eképpen ismerjük fel létfeladatunkat és rendeltetésünket.