Fajó János (1937-2018): POSTER VASAR. '77. 7. 8-9. 2. Józsefvárosi Kiállítóterem.

Szitanyomat, 100 pld., 84 x 60 cm.
Hibátlan állapotban.

Az 1960-as évek második felében fellépő magyar neoavantgard képzőművészek közül hárman: Bak Imre, Fajó János és Nádler István úgy gondolták, hogy nekik valami hasonló feladatuk van a művészettel, mint nagy elődüknek Kassáknak és a MA mozgalmának volt a '20-as években. A magas művészetet - az elit kultúrát - szerettük volna demokratizálni, mindenki számára elérhetővé tenni" - fogalmazta meg az 1971-ben alapított Pesti Műhely ars poetica-ját Fajó. Ennek érdekében kiléptek a képzőművészet keretei közül, az emberi, kulturális környezet jóformán minden területére kiterjesztették programjukat: az öltözködés, a bútor, az ékszerek, lakásburkolatok, gyermekjátékok (1977-ben ők mutatták be először a Rubik-kockát) mellett olyan hétköznapi tárgynak is megpróbáltak művészi rangot adni mint a például a nejlonszatyor, közkedveltebb nevén: zacsi. Az esztétikai nevelés, a magas művészet versus átlagember közötti távolság csökkentésének szándéka a Pesti Műhely művészeit egyrészt a sokszorosított technikák felé terelték, így ők lettek azok akik bevezették Magyarországon a művészi szitatechnikát, másfelől - szintén a nagy elődök művészi csapását követve - aktív, cselekvő megvalósítói akartak lenni saját programjuknak, ezért például rendszeres művészi vásárokat tartottak a VIII. ker. József krt. 70. alatt működő helységükben, azaz a Józsefvárosi Kiállítóteremben. Árverésünk nyitótétele történetesen éppen egy 1977-ben rendezett plakátvásárhoz készült, szépen illusztrálva a magyar neoavantgarde művészek "neoaktivista" magatartását.