Tóth Imre: Palimpszeszt - szavak egy háromszög előtt

Ez a könyv egy palimpszeszt: az összes szerzők, összes műveiből - vagy megközelítőleg abból - kivont szövegek hálózata. Sem antológia, még kevésbé vélemények vagy idézetek gyűjteménye, a Palimpszeszt egy szövegkollázs.

A Szavak szürrealista kompozíciója megfelel a téma - a nem-euklideszi forradalom - immanens szürrealizmusának: ez a geometria fölötte és túl van minden valóságon. Világa, a nem-euklideszi világ, maga a lehetetlen volt, de éppoly lehetetlen volt megszabadulni tőle. Még mielőtt világra jött, a nem-euklideszi világ önmaga boldogtalan tudatának negatív fenomenológiai állapotában volt jelen a szellem szférájában. Gyászjelentése születési bizonyítványának bizonyult. Mathesis és poiesis az egységes Szellem belsejében talál rá szülőföldjére és közös gyökerére. És ha minden poiesis a nem-létből a létbe való átmenet - ahogyan azt Platón Lakomájában Diotima állítja - úgy a nem-euklideszi univerzum megjelenésével maga a lehetetlen csapott át az aktuális valóságba. A teremtés aktusa volt ez, de egy olyan teremtésé, melynél az Ige, ami kezdetben vala, így hangzik: Nem! Ne legyen! És lőn. A geometria égi szféráinak felforgatása a szó szoros értelmében forradalmat igényelt. A nem-euklideszi geometria története politikai történet. A geometria további kibontakozásának szürreális és szürrealista cselekményei a Szellemnek arról a lassú és keserves munkájáról tanúskodnak, amelynek célja, hogy tudatára ébredjen saját szabadságának.

E könyv lapjain közvetlenül szólalnak meg mindazok, akik maguk is résztvevői a szellem eme önmagával folytatott dialógusának és tusakodásának. Közvetlen adás, live. A szöveg expozíciója az intellektuellek közötti vita szabályait követi - és olykor áthágja, ez is része a szabályoknak - egy olyan vitáét, amelynek minden résztvevője egyetlen teremben gyűlt össze, támad, védekezik és visszavág szabadon és egyenlő jogok birtokában, a maga és az ellenfél hitére, társadalmi helyzetére és születési dátumára való tekintet nélkül. Dialektikájuk dramaturgiája csupán a munkában lévő gondolkodás immanens dramatizmusának a kifejezése.
A választott stilisztikai eszköz a Talleyrand által oly kedvelt szövegstratégiát követi: ahelyett, hogy súlyosan beszélnénk könnyelmű dolgokról, beszéljünk könnyedén súlyos dolgokról. Művészi módszer egy elvont és tudományos eszme érvényesítése érdekében? Miért ne?