categories
- Traffic and Vehicles Catalogue
- socreal.catalog
- Advertisement Catalogue
- Photo Catalogue
- Chinese and Japanese Catalogue
- New Holy Card Catalogue II.
- 12 interesting old books
- Books
- Logic Puzzles
- Child Rearing
- Albums
- Speleology
- Mining
- Bestseller
- Bibliography
- Mode, mode history
- Other
- Eroticism
- Essay
- Ethology
- Esoteric books
- Biography
- Fantasy
- Philosophy
- Geography
- Gastronomy
- Alpinism
- Hobby
- Humour
- Foreign Language Books
- Children's books
- Informatics
- Literary History
- Informing
- Law
- Calendar
- Gardening
- Comics
- Needlework, Embroidery
- Classical Philology
- Communication
- Book history, typography
- Economy
- Criminalistics
- Lexicons, Handbooks
- Horse, riding
- Media
- Bee-keeping
- Military, Ordenskunde
- Miniature books
- Arts
- Ethnography
- Philately, Numismatics
- Linguistics
- Orientalism
- Medical books
- Pedagogy
- Psychology
- Politics
- Archeology
- Old pulp fiction
- Rhetoric
- Promotion
- Science Fiction
- Sports
- Literature
- Social Psychology
- Sociology
- Entertaining Literature
- Dictionary, Language books
- Social science
- Technical books
- Cartography
- Natural Sciences
- Incomplete
- History
- Newspapers, Magazines
- Hunting
- Religion
- Bibliophil
- Antiques
- Engraving
- Maps
- Photos
- Antique Papers, Small Prints
- Posters
- Circus
- Modern Graphics
- Socialist Realism
- NER Propaganda
- Others
cart
Cart is empty
You've not logged in
Pilinszky János : Összegyűjtött versei
- description
- additional information
Pilinszky János (1921-1981) művében „a költészet az önmagában forgó fájdalom nyelve lett” (Németh László), amelyen a modern történelem és létezés poklába vetett ember – a költő szavával: a creatura – helyzetét mondja el roppant magasfeszültségű versbeszédével. Korunk leginkább egyetemes emberi tapasztalatát, az ártatlanok szenvedését tekintette személy szerint is a költő egyetlen igazi mondanivalójának: „Egyéni elkötelezettségemhez a döntő érvet minden bizonnyal nemzedékemnek legáltalánosabb élménye, az elmúlt világháború szolgáltatta”, vallotta, s „mozdulatlan elkötelezettségnek” nevezte azt a költői magatartást, amely a hivő lélek hűségével, odaadásával és azonosulásával ismeri föl a koncentrációs táborokba vetett embermilliók sorsában, „mindabban, ami itt történt, a botrányt, amennyiben megtörténhetett”, de azt is, hogy mindez „kivétel nélkül szent, amennyiben megtörtént”.
A 20. század botránya „szemmel láthatólag feltörte Pilinszky előtt a hetedik pecsétet. Az új emberre nyitotta rá a szemét: arra az emberiségre, amelyről mindent lehántottak, úgyhogy nem maradt belőle más, csak a sejtek biológiai makacssága… Az a csudálatos, hogy ennek az igazságnak a csupasz, tehetetlen valósága a legteljesebb szellemi intenzitással párosul. Látomása éppolyan sugárzó, mint amilyen sivár… rendithetetlen és örök iszonyat”, amiben „a borzalom és az üdvösség furcsán egymásba kulcsolódik”. (Ted Hughes)
S ennek a rendkivüli költészetnek az aurájához hozzátartozik az is, amit nemzedéktársa, Nemes Nagy Ágnes állapitott meg róla szólván, hogy legcsodálatosabban izzó versei, életművének legmagasabb csúcsai személyes életkörülményeinek a mélypontján születtek. „Fehér keze, fehér arca úgy világitott az ötvenes évek alagútjaiban, mint a bányalámpa.” Külső sorsának a nadirja egybeesett lirájának belső zenitjével.
A 20. század botránya „szemmel láthatólag feltörte Pilinszky előtt a hetedik pecsétet. Az új emberre nyitotta rá a szemét: arra az emberiségre, amelyről mindent lehántottak, úgyhogy nem maradt belőle más, csak a sejtek biológiai makacssága… Az a csudálatos, hogy ennek az igazságnak a csupasz, tehetetlen valósága a legteljesebb szellemi intenzitással párosul. Látomása éppolyan sugárzó, mint amilyen sivár… rendithetetlen és örök iszonyat”, amiben „a borzalom és az üdvösség furcsán egymásba kulcsolódik”. (Ted Hughes)
S ennek a rendkivüli költészetnek az aurájához hozzátartozik az is, amit nemzedéktársa, Nemes Nagy Ágnes állapitott meg róla szólván, hogy legcsodálatosabban izzó versei, életművének legmagasabb csúcsai személyes életkörülményeinek a mélypontján születtek. „Fehér keze, fehér arca úgy világitott az ötvenes évek alagútjaiban, mint a bányalámpa.” Külső sorsának a nadirja egybeesett lirájának belső zenitjével.
condition: | |
category: | Books > Literature > Poetry > |
publisher: | Szépirodalmi, (1987) |
item number / ISBN: | 0047547 |
binding: | cloth bound (in original dust jacket) |
pages: | 253 |
language: | Hungarian |