Tar Sándor: Nóra jön - Válogatott és új novellák

A Kenedi János által válogatott és négy ciklusba (A 6714-es személy; Mért jó a póknak?; A te országod; Nóra jön) szerkesztett novellák többsége Tar Sándor nyomtatásban már megjelent írásai közül való. ; Ezek az írások a novella és a szociográfiai mélyinterjú határmezsgyéjén helyezkednek el, és túlnyomó többségüket az életkép kategóriájába lehet sorolni: nincs folyamatos cselekményük, az alakok inkább típusok, mint egyénített jellemek. Ezek az életképek azonban nem egyszerű esetleírások, hanem sűrített, tömörített jelenség-megfogalmazások. Erre példa A 6714-es személy című elbeszélés, amelyben egyetlen stilizált vonatutazás kapcsán sorakoztatja egymás után a szerző a hírhedt fekete vonatok szörnyűséges történeteit. Nyilvánvalóan ilyen kocsi, ilyen emberekkel sohasem gördült végig a sínpályán a fővárostól a távoli faluig, de a jelenséget tökéletesen és hitelesen értelmezi. Ugyanilyen sűrítmény az Éjszakai műszak, amely szinte minden érzékszervvel fölfoghatóan idézi föl egy gyári műhelycsarnok sajátos éjszakai hangulatát. Kitűnő a Téli történet és a Celofánvirágok című elbeszélés is, amely sötét tónusú színekkel idézi föl a hetvenes-nyolcvanas évek gyárainak, gyári melósainak világát, egy olyan életet, amely mára már szinte eltűnt a társadalom palettárjáról. A Miért jó a póknak ? novellaciklus darabjaiban hasonló típusú és hasonló problémákkal küzdő, önmagukat ugyanazon a nyelven kifejező szereplőkkel, hasonló helyszínekkel, hasonló élettörténetekkel találkozunk. A hősök fiatalok, mindannyian a mélyről jöttek, szüleik vagy elváltak vagy korán elhaltak, az anyák többnyire az új férjek miatt alig is törődnek a gyerekekkel, akik ezért kollégiumokban, munkásszállásokon kallódnak, kemény fizikai munkát végeznek a legcsekélyebb kedv és lelkesedés nélkül. A szerző, aki maga is tagja volt ennek a mélyvilágnak, belülről és kitűnően ismeri alakjait, remekül beszélteti őket és csak az igazat mondja róluk: nem hamisít, nem stilizál, kegyetlen világossággal ábrázol és elemez. Döbbenetes képet rajzol a periférián élők létformájáról, miközben mély empátiával, már-már lírai ecsetvonásokkal kelti életre hőseit. Tar Sándor mindent tud, amit a mesterségről tudni érdemes: nemcsak a világot, az abban élő embert is pontosan ismeri, emellett egyedülálló humora van, fantasztikusan szerkeszt, prózájában a különböző elemek mesterien ötvöződnek, így a jelenünk valóságát is történetekbe szervezve - egyedülállót és megismételhetetlent alkot a mai magyar irodalomban.