Tar Sándor (1941-) „ritka madár” irodalmunkban. Életrajza egyetlen mondatban összefoglalható: Hajdúsámsonban született, gépipari technikumot végzett, és három és fél évtizede egyfolytában gyári munkás, jelenleg művezetői beosztásban, Debrecenben. Íróként is hűséges ehhez az emberi világhoz, amelynek hétköznapjait éli; a sokfelől jött és történelmi korfordulónként sokfelé szóródó magyar munkásosztályhoz, amelynek életérzése, vágyai és álmai először Kassák Lajos és József Attila írásaiban kaptak végérvényes és klasszikus megfogalmazást. Tar Sándort ugyanígy foglalkoztatják a mai magyar munkásvilág megalázottainak és megszomorítottainak a csöndes vagy kirobbanó tragédiái, legnagyobb írói ambíciója a munkáslét „öntőformáiba löttyintett” osztály „emberi tényezőjének” a megragadása és igazságának a kifejezése. Évekkel ezelőtt nálunk is játszottak egy emlékezetes olasz filmet a mozikban, amelynek A munkásosztály a paradicsomba megy volt a címe, s nálunk évtizedeken át vakította a társadalmat az ideológiai illúzió, hogy ez nálunk megtörtént, hogy nálunk az Írás szava – „Jöjjön el a te országod” – megvalósult, mert eljött a munkások országa. Hogyan, s milyen életminőséget hozott? Erről adnak hírt, vagy egyik novellájának címével szólva: hangulatjelentéseket Tar Sándor legemlékezetesebb írásai – a „fekete vonatok” új hazát hiába fürkésző népéről.