Szilágyi János György (szerkesztette) : Mitológia és humanitás - Kerényi Károly 100. születésnapjára.

Sorozat: Osiris könyvtár.

Kerényi Károly (1897-1973) esetében a széles körű nemzetközi érdeklődés olyan tudósnak szólt születésének századik évfordulóján, akit halálakor egyetlen intézmény, sőt, egyetlen ország sem tekintett saját halottjának. Ezért érdemes az évforduló számos - a kutatás különböző, olykor ellentétes irányait képviselő - megnyilvánulásából kiindulva kísérelni meg a választ az aktuális kérdésre: mi és milyen formában él ma tovább munkásságából. A tudós életformának, amelyet Kerényi mint az emberi létezés egyik ősformáját ismer fel, a többlete nyitottságában van: abban, hogy semmiféle, sem isteni, sem emberi eredetűnek tartott tudással nem éri be, mert alapvető sajátja az odafigyelés egy még finomabb, még teljesebb tudás lehetőségére: szüntelen érintkezése a világgal készségessé teszi egy új világhelyzet felismerésére, mert sohasem érheti be teljesen a jelenlegivel. A pap természetesen fedezéket talál istenségének hatalmában, a tudós osztályrésze ezzel szemben a szabadabb nyitottság, veszélyeivel, de távlataival is.