Canetti, Elias: Marrákes hangjai - Útijegyzetek

Fordította: Széll Jenő.

Illusztrációk: Étienne Dinet.

Könyvtári állományból törölt példány.

Elias Canetti, a német irodalom nagy öregje, már első regényével (A káprázat, 1935) kivívta a legkiválóbbak, Thomas Mann és Hermann Brock elismerését. Az élettől elidegenedett magántudósokról szóló parabolájával megelőzte korát, szuggesztív stílusának világosságával, tömör szépségével új perspektívát nyitott a német széppróza fejlődésének.
Canetti 1954-ben járt Marokkóban. Marrákes arab és zsidó negyedeiben kóborolva átadta magát az ottani képeknek, hangoknak, élményeknek. Azután visszatért Londonba (1939 óta Londonban él), és amit feljegyzett, nem szokványos útikönyv lett, hanem megkapó szépségű mű, irodalom a szó legnemesebb értelmében.
Ebben a könyvben a nagy humanista, kiváló, stílus művész vall az embertelenségről, az orientális nyomor képében testet öltő emberi nyomorúságról.