Molnár Gábor: Makk és Jaguár

Molnár Gábor váratlan ajándékkal lepi meg olvasóit: messzi tájak egzotikus élményei helyett most önéletrajzát nyújtja át. S van-e kalandosabb, meglepő fordulatokban gazdagabb történet, mint amit az élet ír? Az író tolla olykor csak a szerény másolásra szorítkozhat: Gyermekkorának tájai: egy óbudai bérház szegényes, földszinti lakása, majd a hírhedt pesti Csikágó, és később a Városliget kiesebb vidéke. Már ezek az évek is elütnek a szigorúan vett hétköznapitól: bár gondok közt él a család, az apa, az Orfeum pincére, az éjszakai élet kétes, de csillogó fényei közül tér meg nap mint nap otthonába – s nemegyszer rózsacsokorral, konflison. Néha a lóversenyen is szerencsét próbál. Reménytelenül. A nyomor nem könnyen engedi áldozatait: Molnár Ádám Gábort csakhamar elviszi a tüdőbaj. Az író korán álmodozásba menekült a szűkös körülmények elől. Kedvenc könyvei: az útleírások. Brazília nemes vadja, a jaguár ragadja meg leginkább a képzeletét. S míg egyszerű játékával, a tölgyfák lehulló makkjával játszik, távoli sejtelmekben ringatózik el: gondolatai így kapcsolják egybe ezt az egymástól oly távol eső két fogalmat, a makkot és a jaguárt.