Dombrády Lóránd: Katonapolitika és hadsereg 1920 -1944. [Dedikált]

A címoldalon a szerző által dedikált példány.

Sorozat: Láthatár.

Az 1921 -től 1926-ig terjedő időszakban a magyar politika fő törekvése az volt, hogy a Katonai Ellenőrző Bizottság kijátszásával lehetőség szerint megőrizze a hadsereg rejtett felszerelését, s a politikai célkitűzéseknek megfelelően, minél kedvezőbb előfeltételeket teremtsen a fegyverkezés kellő időben való megkezdéséhez. A cél egyértelmű volt: harc a trianoni döntések megváltoztatásáért, az elveszített területek visszaszerzéséért, egyelőre a politika, később a fegyveres harc eszközével. A helyzet alakulása 1927-ben tette lehetővé, hogy az ország kilépjen külpolitikai elszigeteltségéből, s aktív külpolitikába és konkrét katonai előkészületekbe kezdhessen. Azon esztendő március 31-ével ugyanis a Nagykövetek Tanácsa beszüntette a Katonai Ellenőrző Bizottság működését, így a közvetlen ellenőrzés megszűnt, melynek szerepét a Népszövetség által elrendelhető alkalmi vizsgálatok vették át. A külföldi kölcsönök hatására bekövetkezett gazdasági stabilizáció is aktivitásra serkentette a magyar kormányt. Bethlen István miniszterelnök Horthyhoz írt levelében már 1926 végén a katonai ellenőrzés mielőbbi lezárását és a hadsereg kiépítésének megkezdését jelölte meg következő lépésként, valamint olyan külpolitikai erőfeszítéseket tartott kívánatosnak, melyek alkalmasak a kisantant szétrobbantására. Olyan szövetséges partnert kellett keresni, mely támogatást tud nyújtani mind a nemzetközi politika porondján, mind pedig a fegyverkezésben. Maga Horthy is úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a jövő háborúja szövetséges államcsoportok összecsapása lesz, ezért a kis nemzetek sorsa attól függ, kinek az oldalán harcolnak majd. Az ország teljesen védtelen a kisantanttal szemben, ha megfelelő patrónust nem talál. Erre a szerepre miniszterelnökével egyetértésben a békeszerződéssel elégedetlen Olaszországot találta a legalkalmasabbnak...