categories
- Traffic and Vehicles Catalogue
- socreal.catalog
- Advertisement Catalogue
- Photo Catalogue
- Chinese and Japanese Catalogue
- New Holy Card Catalogue II.
- 12 interesting old books
- Books
- Logic Puzzles
- Child Rearing
- Albums
- Speleology
- Mining
- Bestseller
- Bibliography
- Mode, mode history
- Other
- Eroticism
- Essay
- Ethology
- Esoteric books
- Biography
- Fantasy
- Philosophy
- Geography
- Gastronomy
- Alpinism
- Hobby
- Humour
- Foreign Language Books
- Children's books
- Informatics
- Literary History
- Informing
- Law
- Calendar
- Gardening
- Comics
- Needlework, Embroidery
- Classical Philology
- Communication
- Book history, typography
- Economy
- Criminalistics
- Lexicons, Handbooks
- Horse, riding
- Media
- Bee-keeping
- Military, Ordenskunde
- Miniature books
- Arts
- Ethnography
- Philately, Numismatics
- Linguistics
- Orientalism
- Medical books
- Pedagogy
- Psychology
- Politics
- Archeology
- Old pulp fiction
- Rhetoric
- Promotion
- Science Fiction
- Sports
- Literature
- Social Psychology
- Sociology
- Entertaining Literature
- Dictionary, Language books
- Social science
- Technical books
- Cartography
- Natural Sciences
- Incomplete
- History
- Newspapers, Magazines
- Hunting
- Religion
- Bibliophil
- Antiques
- Engraving
- Maps
- Photos
- Antique Papers, Small Prints
- Posters
- Circus
- Modern Graphics
- Socialist Realism
- NER Propaganda
- Others
cart
Cart is empty
You've not logged in
Tóth Árpád : Isten oltó-kése
- description
- additional information
Istenes versek
1928. november 7-ére virradó éjjel, negyvenkétéves korában meghalt Tóth Árpád, a huszadik századi egyik legjelentősebb magyar költő. A farkasréti temetőben Babits Mihály így búcsúzott tőle: „Gáncstalan költő - Baudelaire híres szava illik őrá. Őbenne élt és alkotott a költő ősi ösztöne, megteremtve a különös és szömörú szépségnek egy egyéni világát, mely életből formáltatott s mégis magasabb, mint az élet. Mert az ő költészete... minden ízében igazi magas líra, nagy költészet, amilyen alig zendül ma már... Ezt a poézist csak olyan költő teremthette meg, aki maga sem volt egészen ezé az életé, aki mindig egy kicsit vendég és jövevény volt itt: közöttünk való, de nem egészen közülünk való... Ez a nagyon új, nagyon egyéni hangú költő, mintha nem akart volna tudatosan semmi újat... nem akart hatni, küzdeni, csak játszott magának... E szemlélődő és játékos líra mélyén, e fantasztikus világítás és ópiumos zene mögött egy nagy szenvedés melege élt. Az élet reménytelen vágya... A szerény egység zsenije volt, és alakájnak nagyságát és szépségét éppen az tette, hogy sosem próbált más lenni, mint ami. Nyelvünk legnemesebb magasságába jutott föl, a Berzsenyiek légkörébe, anélkül, hogy a Berzsenyiek zord erejét szenvelegte volna: megmaradt halk szelídségében és gyengédségében. S a Csokonaiak művészetének igaz örököse ő, noha Csokonai életsorsából is ki kellett venni részét: távol maradt a Csokonai-divat duhaj romantikájától. Csak aki volt, aminek született, régi kézművesek beteg diák-üke, élt és halt a maga külön koráll-kastélyában." - A kötetet szerkesztette és a bevezetőt írta: Vidor Miklós. -
1928. november 7-ére virradó éjjel, negyvenkétéves korában meghalt Tóth Árpád, a huszadik századi egyik legjelentősebb magyar költő. A farkasréti temetőben Babits Mihály így búcsúzott tőle: „Gáncstalan költő - Baudelaire híres szava illik őrá. Őbenne élt és alkotott a költő ősi ösztöne, megteremtve a különös és szömörú szépségnek egy egyéni világát, mely életből formáltatott s mégis magasabb, mint az élet. Mert az ő költészete... minden ízében igazi magas líra, nagy költészet, amilyen alig zendül ma már... Ezt a poézist csak olyan költő teremthette meg, aki maga sem volt egészen ezé az életé, aki mindig egy kicsit vendég és jövevény volt itt: közöttünk való, de nem egészen közülünk való... Ez a nagyon új, nagyon egyéni hangú költő, mintha nem akart volna tudatosan semmi újat... nem akart hatni, küzdeni, csak játszott magának... E szemlélődő és játékos líra mélyén, e fantasztikus világítás és ópiumos zene mögött egy nagy szenvedés melege élt. Az élet reménytelen vágya... A szerény egység zsenije volt, és alakájnak nagyságát és szépségét éppen az tette, hogy sosem próbált más lenni, mint ami. Nyelvünk legnemesebb magasságába jutott föl, a Berzsenyiek légkörébe, anélkül, hogy a Berzsenyiek zord erejét szenvelegte volna: megmaradt halk szelídségében és gyengédségében. S a Csokonaiak művészetének igaz örököse ő, noha Csokonai életsorsából is ki kellett venni részét: távol maradt a Csokonai-divat duhaj romantikájától. Csak aki volt, aminek született, régi kézművesek beteg diák-üke, élt és halt a maga külön koráll-kastélyában." - A kötetet szerkesztette és a bevezetőt írta: Vidor Miklós. -
condition: | |
category: | Books > Literature > Poetry > |
category: | Books > Religion > |
publisher: | Szent István-Társulat, [1998] |
item number / ISBN: | 0040931 |
binding: | |
pages: | 114 |
language: | Hungarian |