„Az evolúció legképtelenebb, sületlen, hagymázos ötlete minden kétséget kizáróan az ember, becenevén a Homo sapiens. Öt-hatmillió éve a bioszféra üde színfolt lehetett a bolygón sokféle állattal és növénnyel, amelyek között persze szép számmal voltak mulatságosak, netán bolondosak is, mint azt példáim igazolták, de az ökológiai rendszer kiegyensúlyozott volt, és úgy tűnhetett, hogy megalapozott, tartós jövője sok százmillió évre biztosítva van. És ekkor a rendszer finom, olajozott kerekei közé por, homok, autóroncsok, kátrány, mindent feloldó savak és lúgos, enzimes mosópor került. Recsegés, ropogás, pattognak a fogaskerekek, égett fémszag, füst és korom. Mi történt?
Egy csimpánzméretű, a fák ágai között kiegyensúlyozottan élő derék majom megőrült…”

Csányi Vilmos az ismert etológus-akadémikus ezúttal nem csak tudományos szempontból foglalkozik az emberi természettel, hanem megírja a fonákját is. Görbe tükör ez az emberi természetnek, az ő különböző kultúráival, problémáival, társadalmaival, párkapcsolati szokásaival és mulatságos politikai rendszereivel. Meglepő, hogy mennyire sok tulajdonságot hoztunk az állatvilágból, csak épp mennyire rosszul alakítottuk azokat a saját ízlésünkre…