Csányi nem tud kibújni a bőréből, és látszólag nagyon nem is akar. Novelláiból minduntalan kitüremkednek a biológiai és természettudományos ismertek, első olvasatban kissé talán tolakodóan is, aztán a második-harmadik novella tájékán bevalljuk, ezért vettük meg a könyvet.

A történetek erőssége az invenciózus témaválasztás és a nézőpontok újszerűsége. J. Mária kisnyugdíjast megszállja az ördög, szalámit lop az ábécében és lopva pornófilmet néz a szomszédban (A megszállott). Isten afféle szakdolgozat megvédésen vesz részt, ahol a védenivaló munka az általa kreált világegyetem és az emberiség (A szakdolgozat). Géza és „családja” egy állatkertbe költözik, hogy tudományosnak álcázott kísérlet címén egy újmódi pikáns valóságshow része legyen (Homo Géza és családja), a hajléktalan Jolánka beköltözik egy ódon pesti bérház földszinti zugába, ahol folyamatos mobilozás közben világra hozza gyermekét.

Az írások abból a szempontból is különböznek egymástól, hogy mennyire tekinthetjük őket pusztán szépirodalomnak. Az ikrek című novella például a legfinnyásabb irodalmi igényeket is kielégíti, A halottember meséi viszont egészen közel van a tudományos ismeretterjesztéshez. Ez utóbbiban Csányi nem kisebb kérdéseknek ugrik neki, mint a halál és az élet értelme, s mellesleg egész figyelemre méltó dolgokat mond róluk.
Mint ahogy figyelemre méltó dolgokat mond minden vizsgált kérdésről, legyen az a modern, elidegenedett világ, a politika és az egyház szemforgatása, a szerelem hatalma vagy éppen a növényi érzékelés lírája.