Hajdu Péter (szerk.): Horatius arcai

A kö­tet több­szerzős mo­no­grá­fia Ho­ra­ti­us­ról.
Nem ab­ban az ér­te­lem­ben szerzői mo­no­grá­fia, aho­gyan azt év­ti­ze­dek­kel ez­előtt el­kép­zel­ték – tud­ni­il­lik az élet­rajzra és az életmű egy­sé­gére kon­cent­ráló fo­lya­ma­tos el­be­szé­lés –, ha­nem olyan könyv, amely egy egy­sé­ges szem­lé­leti ke­ret­ben az életmű pil­la­nat­nyi­lag fon­tos­nak lát­szó összes as­pek­tu­sá­val fog­lal­ko­zik. A kö­tet fe­je­ze­te­i­nek több­sége egy-egy vers kap­csán fog­lal­ko­zik va­la­mi­lyen ál­ta­lá­no­sabb Horatius-problémával is, de igye­kez­nek a kor­szak, a ró­mai (és eu­ró­pai) kul­túr­tör­té­net és az életmű kon­tex­tu­sá­nak be­mu­ta­tása mel­lett szo­ros szö­veg­elem­zé­se­ket nyúj­tani, ab­ban a meggyőző­dés­ben, hogy a 21. szá­zad ele­jén a vers és an­nak szö­veg­i­sége az, ami az ol­va­só­kat leg­in­kább ér­dekli Horatiusban. Ma­gya­rul na­gyon ré­gen je­lent meg tu­do­má­nyos könyv Eu­rópa egyik leg­na­gyobb lí­rai költő­jéről. Ezért a jelen kö­tet­nek az is fel­adata, hogy be­mu­tassa a hazai ol­va­só­kö­zön­ség­nek, ho­gyan le­het (vagy szo­kás) ma­nap­ság be­szélni róla, ugyan­ak­kor meg­je­le­nítse a magyar Horatius-filológia tel­je­sít­mé­nyeit is.