Nádas Péter: Egy családregény vége

Az először 1977-ben megjelent mű egy kisfiú nézőpontjából ábrázolja az eredethez és a hagyományhoz való viszony egymással küzdő változatait egy családi közösségen belül, és ennek a közösségnek a széthullását és megsemmisülését a megfélemlítésen alapuló, minden tradíciót felszámoló parancsuralom nyomása alatt. Megjelenése óta az egyik legtöbbet fordított kortárs magyar regénnyé vált. „A nagypapa parancs-példázata a báránnyal való azonosulás jegyében, az egyetemes – európai – kultúrába emelkedés jelképének fölmutatásában szól unokájához, Simon Péterhez: a családnak, az eszmének, a zsidóságnak ki kell kerülnie az évezredes ismétléskényszerből, mely az önmeghasonlás és az eredendő ön-fel-nem-ismerés körforgásából adódik.” (Balassa Péter) „A gyermeklét hősének: Simon Péternek két férfi: nagyapja és apja kínál gondolkodási és viselkedési modellt. (...) A családi mitológiát a nagyapa elzárkózó élete, a történelmi valósággal szembeforduló gondolkozása magyarázza. Van azonban ennek a mitológiának reális magja is: vágy a magány feloldására, egy létforma meghaladására. Ezt a létformát a kiválasztottság-tudat és az üldöztetés tragikus feszültsége szabta meg... A nagyapa válasza igazából mégsem lehet kielégítő, évezredes családi mítoszok nem adhatnak feleletet egy rendkívüli módon összetett és mozgalmas történelmi valóság vallató kérdéseire. (...) Fia a feltétlen cselekvésnek és a feltétlen szolgálatnak kötelezi el magát... elhárító tiszt lesz a jugoszláv határon, és a korszak legnagyobb politikai perében hamis vallomást tesz... Az apa tanúvallomásával mindkét magatartásforma szétesett... a családregény véget ért. (...)