Első levelén: „ebből a kéziratból öt példány készült, ez a[z] 5 sz. példány”, alatta a szerző tintával írt dedikációja: „Ferinek fejtörő mulatságul szeretettel küldi e szomorú irományt 1949. 12. 3. Határ Győző”
„Határ Győző 1948 őszén írta Eumolposz című regényét, amikor már nyilvánvalóvá vált számára, hogy a demokrácia reménysége ismét szertefoszlott. Művét „a sztálini politikai sóder”, a kommunista ideológia paródiájának szánta – amint arról az Életútban emlékezik: „még a szalámipolitika teljes diadala és az irodalom gleichschaltolása elején, de már amikor a dögszürkeség ráült a lelkekre, az országos hajótörés közhangulatában” írta, megjelentetésére természetesen nem is gondolhatott. (Életút II. k., 242. p.) Az író a kor atmoszféráját, lelkületét idézi meg – a valóság szatirikus rajza egyfajta szürreális lebegés közegében tárul elénk. Az álmokba – „hazugságokba” – menekvés belső védekezés a kor uniformizáltságával, demagógiájával szemben. Így lett a könyv „a hazugság zsoltára”: a dumidugdista ideológia elől képzelete színes-eleven illúzióvilágába zárkózik a szerző, s a dionüszoszi életmámort, valamint a művészi Teremtést szegezi szembe a mindennapok „dögunalmával”./G. Komoróczy Emőke: Határ Győző életműve.
Korabeli, aranyozott címfeliratú félvászon kötésben.

További képek