Farkas Zoltán : Áldozat és égberagadás

Sorozat: Főnix Könyvek 50.
Fehér M. Jenő Középkori magyar inkvizíció című könyvének 236. oldalán a következőket olvashatjuk: „A sámánhit legnagyobb ünnepe a karácsony volt. így vallotta 1245-ben Dala fia Undo perében Rufus segesvári polgár: "Krisztus születése ünnepén, a régi magyarok, a sólyom ünnepét tartják..." (...). Öböl várjobbágy szavai szerint pedig: "Ekkor (karácsonyról van szó) a sólymokat vadászatra eresztik és sok nép viszi oda madarait, amiket a sámánok megáldanak..." (...). Kisszer Mihály szerint: "...A régihitűek Urunk születése napján tartják a sólyom ünnepét." Mivel a karácsony a hagyományban a fény, a Napisten újjászületésének ünnepe, a fenti idézet alapján magától értetődően adódik a következtetés, miszerint valamiféle kapcsolat kell legyen a téli napfordulón újjászülető Napisten és a sólyom között. Nevezetesen ez utóbbit (sólyom) az előbbit (Napisten) jelképező, megjelenítő szimbólumnak tekinthetjük.