Szép Ernő: Ádámcsutka (első kiadás)

Részlet a könyvből: Negyvenhatéves vagyok. El is multam, két hónappal. Olyan szép valami történt velem. Regényt kéne belőle írni, halk, hű könyvet, amilyet olvasni szeretek. Nem tudom leülhetek-e még az életben magamnak való könyvet írni. Fáradt vagyok. Nem írok már olyan sebesen, mint ezelőtt. Kéne egy tiszta hónap csak ahhoz, hogy végiggondoljam a közölni valómat, valami kompozíciót csináljak. A délelőttöm elmegy tárcaírással vagy cikkírással. Délután, délután már délután van. Soha nem dolgoztam délután. A délutánom a szerelemé volt, a kószálásé, az olvasásé, a kártyáé. Most egypár éve inkább az alvásé, azután meg a futkosásé. Igaz dolgozom is délután, befejezem a tárcám, még egy cikket írok, sok cikket kell írni Délutánra marad rendesen a filmszüzsé is, mikor rávetemedem. Vagy hét éve csinálom egyik szüzsét a másik után, hátha egyszer megbolondul egy producer és megveszi a szüzsét. Még meleg az élmény rajtam, mint ha a napról jövök a szobámba s meleg az öltönyöm szövete. Elszántam magam, nekiülök késő este, mikor végeztem a világgal, megpróbálok egy-két órán keresztül firkálni, meglátom mennyit bírok. Rettenetes régen nem dolgoztam éjszaka, az már elmult, mint az ifjúság.