A Svájcban élő kiváló történész munkája hiánypótló és bizonyos értelemben aktuális. Hiánypótló, mivel Horthy Miklós életéről, hazánk sorsában játszott szerepéről gyakorlatilag csak elfogult, torz értékeléseket olvashattunk, ideértve a középiskolai és egyetemi tanagyagot is. Aktuális, mert jelenünk hibáinak és erényeinek gyökereit kereső szemlélődésünk csak 1945-ig hatolt vissza, és a már megcsömörlött közvélemény újabb "céltáblája" századunk első fele lehet, melynek meghatározó személyisége Horthy. Horthy eszmerendszerét a dunai monarchia formálta, másrészt a brit világbirodalomra figyelt. Beállítottsága konzervatív volt, de kormányzása alatt (a háború kitöréséig) az egyén alapvető jogait tiszteletben tartották, a demokratikus ellenzék működését nem gátolják. A legszélesebb néptömegek körében is népszerű volt, tisztelet és bizalom övezte. Személyes uralmi törekvései nem voltak, a politikai radikalizmust (jobb- és baloldalról egyaránt) ellenezte. Hitlerrel csak 1920-as békeszerződések revíziójának szükségességében és az antibolsevizmusban értett egyet. Gosztonyi rámutat Horthy emberi gyengeségeire, politikai hibáira és befolyásolhatóságára is.