Józsa László, Dr. : A honfoglaló és Árpád-kori magyarság egészsége és betegségei

A szerző három évtizedes őskórtani (paleopatológiai) kutatásainak betetőzése ez a monografikus igényű és fölépítésű munka. Józsa László részint a régészeti föltárások során napvilágra került emberi csontozatok, részint az írott forrásokban föllelhető - ám a történetírók által figyelemre alig méltatott - adatok alapján rekonstruálja a 9-13. századi magyar népesség testi állapotát, egészségügyi jellemzőit. Továbbá összehasonlító, forrásokat szembesítő és statisztikailag földolgozó módszerrel rajzol megbízható képet arról, hogy eleinket milyen testalkat jellemezte, hogyan táplálkoztak, miféle képzeteik voltak a testről, a betegségekről és a gyógyításról; majd betegségtípusonként (mint idegrendszer és érzékszervek megbetegedései, fertőzések és járványok, mozgásszervi elváltozások, fog- és szájpanaszok stb.) rekonstruálja a magyar nép egészségi állapotának karakterisztikus vonásait; ezt a képet egészíti ki olyan ismeretekkel, mint pl. a korabeli higiénés viszonyok, népességi adatok, a nemi élet és a prostitúció fölfedhető emlékei stb. A szerző nem akar mindenáron minden kérdésre választ adni, csak azt állítja, amiben bizonyos, amit leletek, laboratóriumi vizsgálatok, írott források vagy szigorú logikájú következtetések igazolnak. (Ilyen pl. hogy a legendák és a szentté avatási eljárások kútfőiben a leggyakrabban emlegetett testi bajok: a bénulás, a baleseti sérülés és a szem némely betegsége.) A kötet utolsó fejezete áttekintést nyújt Árpád-házi királyaink bizton ismert betegségeiről (pl. Szent István vélhetőleg idült csont- vagy ízületi gyulladástól szenvedett idős korában, amit súlyosbított a fia halála miatt kialakult búskomorság; I. Andrást 1058-ban, fia esküvőjén szélütés érte, amit két évvel élt túl; I. Béla pedig trónépítményének összeomlásakor esett kómába, s két hét múltán hunyt el). A szakirodalmi utalásokat is tartalmazó, igényes tudománynépszerűsítő stílusban megírt kötet függeléke az idegen szavak (orvosi kifejezések) magyarázatait tartalmazza, végül tekintélyes szakirodalmi jegyzék zárja a történeti, művelődés- és életmódtörténeti szempontból is alapvető monográfiát.