HÁY Gyula, HÁY [Majoros] Éva és HAY, [Majoros] Peter: egy-egy dedikált könyve Háy [Pálmai] Péter részére

HÁY Gyula, HÁY [Majoros] Éva és HAY, [Majoros] Peter: egy-egy könyve, melyek külön-külön Háy [Pálmai] Péter (Háy Gyula első házasságából származó fia) részére dedikáltak.

Háy Gyula: Királydrámák - Hat színdarab. Budapest, 1964. Szépirodalmi. 479 p. Kiadói vászonkötésben. (Háy Gyula drámakötete az író emigrálása előtti utolsó, még Magyarországon megjelenő könyve volt, a kor kiadói viszonyaihoz képest rendkívül kevés, mindössze 2500 példányban jelent meg.)
Háy Éva: A barikád mindkét oldalán. Emlékezések. Bp., 2000. Osiris. 395 p. + 5 t. (ff.fotó). Kiadói kartonkötésben.
Hay, [Majoros] Peter: Ordinary Heroes. Chana Szenes and the Dream of Zion. New York, 1986. G. P. Putnam's Sons. 271, [1] p. Kiadói félvászon kötésben, eredeti, illusztrált védőborítóval.

Háy Gyula (1900-1975) itthon mára szinte teljesen elfeledett drámaírónk, miközben valószínűleg Molnár Ferenc után ő a világszerte legismertebb és legtöbbet játszott magyar színpadi szerző. A weimari köztársaságban érte el első irodalmi sikereit, majd moszkvai emigráns lett, 1945 után pedig a kommunizmusban csalódva, az 1956-os forradalom egyik legfőbb szellemi előkészítőjeként vezető szerepet játszott az írószövetségi ellenállásban. Ő volt aki Nagy Imre emlékezetes, novemberi 4-i felhívása után utolsónak szólalt meg a Szabad Magyar Rádióban a Magyar Írók Szövetsége nevében. Ezért a felhívásért, valamint a forradalom kitörése előtt az Irodalmi Újságban megjelent „Miért nem szeretem Kucsera elvtársat?” című cikksorozatáért hat évi börtönnel sújtották a „nagy íróperben” amelyben Déry Tibort, Zelk Zoltánt és Tardos Tibort is elítélték. 1960-ban amnesztiával szabadult, de Déryvel ellentétben nem kereste az irodalmi életbe és a hatalomba visszavezető utat, hanem a hatalom folyamatos nyomására 1964-ben feleségével (Háy Éva, Háy Gyuláné Majoros Éva ) együtt Svájcba távozott, ahol 1975-ben halt meg.
Háy Gyula harmadik felesége Majoros Éva (Bp., 1915 - Locarno, 2007), a Horthy rendszer alatt szüleivel együtt az illegális kommunista párt tagja volt, de míg szülei 1938-ban Angliába emigráltak, ő itthon maradt. A háborút követően mozgásmûvészeti tanulmányok és kultúrfunkcionáriusi beosztások után több évig a Vígszínház dramaturgja volt, egészen addig míg Rákosi egyik napról a másikra ki nem rúgatta. 1956 nov. 4-én ő fordítja németre és olvassa mikrofonba a Magyar Írók Szövetségének drámai felhívását. 1964-ben együtt emigrál férjével, Háy Gyulával Svájcba. Háy Gyula halála után újságírói munkája és emlékiratainak megírása mellett elsősorban férje írói hagyatékának ápolására fordítja idejét.
Háy [Majoros] Péter (1944 - ) Háy Gyula örökbefogadott gyermeke, harmadik feleségének első házasságából. A forradalmat követően és még Háy letartóztatása előtt édesanyja kiküldi Londonba, ott élő szüleihez. Tanulmányait Angliában végezte, majd 1967-ben először Kanadába emigrált, végül 1980-ban Kaliforniába költözött. Egyetemi tanárként, könyvkiadóként, színházaknál dramaturgként dolgozott. Angolul publikált könyveket, főleg film- és színháztörténeti témában.
Háy Péter Iván (1925-2013), az édesanyja után Pálmai Péter, Páter Godofréd bencés szerzetes, Háy Gyulának első feleségétől, Margittól született fia.

Háy Gyula dedikációja: "Péter fiamnak nem változó szeretettel Apa"
Háy [Majoros] Éva dedikációja: "Péteremnek, emlékezésül Édesapjára, nagy szeretettel Éva 2000"
Háy [Majoros] Péter dedikációja: "Péternek Pétertől "bátyámnak" és barátnak - nagy szeretettel, Budapest feb.8. 1990."