Szakály Sándor: Katonák, csendőrök, ellenállók (Tanulmányok) [Dedikált példány]

Sorozat: Örökség. Kaposi Kiskönyvtár 32.

A tartalomjegyzék képe a "további adatok"-nál.

Szakályt ifjú kutatóként is ugyanazok a problémák foglalkoztatták, mint manapság: a magyar honvédség 1919 és 1945 közötti története. Nagy feltűnést keltett első kötete, A magyar katonai elit 1987-es megjelenése óta nyíltabban lehet e témákról beszélni. Igazi történészi feladatot végzett, amikor a katonai és csendőri elit vizsgálatakor egy-egy adat tisztázásához közgyűjtemények sokaságát böngészte végig, valamint a nyolcvanas évek elejétől, az akkor még élő egykori katonai vezetőkkel vagy hozzátartozóikkal beszélgetéseket rögzített, kiterjedt levelezést folytatott. Mindez a mostani kötet jegyzetapparátusából csak sejthető, ám egyértelműbb a szerző A magyar katonai felső vezetés 1938-1945 című lexikonjának forgatásakor.

A katonai hírszerzés és kémelhárítás vezetőit, illetve a katonai attaséi szolgálatot az 1919 és 1945, a csendőrség irányítóit az 1938 és 1945 közötti időszakban mutatja be Szakály. A kötet erénye, de egyben gyengéje is, hogy a vizsgálati szempontok szinte azonosak, ezáltal a következtetések igencsak hasonlítanak egymásra. A katonai attaséi beosztást betöltőkről adott összegzés csaknem egy az egyben alkalmazható a két másik csoportra: "szakmailag felkészült, több nyelvet beszélő, katonai pályafutásukat többnyire az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregeiben indító, alsó középosztályból származó" férfiak, akik "a politikától általában távol tartották magukat. 1945 utáni életútjuk a többi tábornok- és tiszttársukhoz volt hasonló, azaz az új magyar állam ismereteikre, szolgálatukra nem tartott igényt. Többségük ennek ellenére sem hagyta el hazáját, és itt élt, általában kétkezi munkával megkeresve a kenyerét haláláig." Mindez tényekre alapozott cáfolata a negyvenes évek közepétől a nyolcvanas évek végéig hangoztatott tételnek, miszerint a honvédség és a csendőrség vezetői az uralkodó elitből kerültek ki, kizárólag kapcsolataik révén érvényesültek.

A zárótanulmány a Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette magyar katonai ellenállási mozgalom történetét foglalja össze példás tömörséggel. A karcsú, ám tartalmában gazdag kötetből az is megismerheti Szakály Sándor munkásságát, aki még semmit sem olvasott tőle, de haszonnal forgathatják a könyvet a szakemberek is.

Ujváry Gábor