categories
- Traffic and Vehicles Catalogue
- socreal.catalog
- Advertisement Catalogue
- Photo Catalogue
- Chinese and Japanese Catalogue
- New Holy Card Catalogue II.
- 12 interesting old books
- Books
- Logic Puzzles
- Child Rearing
- Albums
- Speleology
- Mining
- Bestseller
- Bibliography
- Mode, mode history
- Other
- Eroticism
- Essay
- Ethology
- Esoteric books
- Biography
- Fantasy
- Philosophy
- Geography
- Gastronomy
- Alpinism
- Hobby
- Humour
- Foreign Language Books
- Children's books
- Informatics
- Literary History
- Informing
- Law
- Calendar
- Gardening
- Comics
- Needlework, Embroidery
- Classical Philology
- Communication
- Book history, typography
- Economy
- Criminalistics
- Lexicons, Handbooks
- Horse, riding
- Media
- Bee-keeping
- Military, Ordenskunde
- Miniature books
- Arts
- Ethnography
- Philately, Numismatics
- Linguistics
- Orientalism
- Medical books
- Pedagogy
- Psychology
- Politics
- Archeology
- Old pulp fiction
- Rhetoric
- Promotion
- Science Fiction
- Sports
- Literature
- Social Psychology
- Sociology
- Entertaining Literature
- Dictionary, Language books
- Social science
- Technical books
- Cartography
- Natural Sciences
- Incomplete
- History
- Newspapers, Magazines
- Hunting
- Religion
- Bibliophil
- Antiques
- Engraving
- Maps
- Photos
- Antique Papers, Small Prints
- Posters
- Circus
- Modern Graphics
- Socialist Realism
- NER Propaganda
- Others
cart
Cart is empty
You've not logged in
Csáth Géza : A muzsika mesekertje. Összegyűjtött írások a zenéről.
- description
- additional information
Aki a síkságot látni akarja, annak meg kell másznia a hegyet.
Csáth Géza nem volt rest az ormokra kapaszkodni.
Zenélt, zenét szerzett és írt a zenéről, hogy megértse titkát.
„Hallom és elfelejtem. Látom és elhiszem. Csinálom és megértem.” Konfuciusz tapasztalata érződik Csáth minden, a zenéről írott mondatában. Titkok tudója volt, titkok tudósa, aki egyre többet tudott egyre kevesebbről.
Kortársként nehéz befogadni a gyökeresen újat. Ő azonnal megértette Bartók zsenijét, rögtön tudta, kicsoda Schönberg.
A szecesszió Budapestjének nemzetközi színvonalú hangversenyéletéről és operabemutatójáról megragadó egyszerűséggel írja személyes-szenvedélyes beszámolóit. Mindegy, hogy Wagnerről ír vagy egy Schubert-dalestről, Beethoven-szimfóniáról vagy Brahms kamaradarabjairól. Csáth a zenei élménynek, ennek a semmihez sem hasonlítható, és semmivel nem helyettesíthető élménynek a krónikása.
Minden mondatával „lelki tükörrendszereink”-et segít beállítani, hogy egyszerre tudjunk figyleni a zeneszerzőre, az előadóra – és önmagunkra.
Személyessége sosem tolakvó. Csak annyit jelent: számára a zene nélkülözhetetlen szellemi-lelki táplálék, „személyes ügy”.
Kevesekről írhatnánk le jó lelkiismerettel: nyúlfarknyi recenziókban is író marad. S mivel íróként a legnagyobbak testvére, zenészként megengedheti magának, hogy csodálójuk legyen. Bachnak, Puccininek, Chopinnek, Debussynek.
A művészi munkáról azt vallja, hogy annak alapja a „csodálkozás. A psziché meghatott rmeegése, átizzása az impressziók hatása alatt. Az élet átértésének gyönyöre ez. Semmit sem kapunk vele, és mégis végtelenül gazdagodunk általa.”
Ennek a végtelen gazdagodásnak, az élet átértésének lehetünk részesei a Zene hallgatása – és Csáth olvasása révén.
Csáth Géza nem volt rest az ormokra kapaszkodni.
Zenélt, zenét szerzett és írt a zenéről, hogy megértse titkát.
„Hallom és elfelejtem. Látom és elhiszem. Csinálom és megértem.” Konfuciusz tapasztalata érződik Csáth minden, a zenéről írott mondatában. Titkok tudója volt, titkok tudósa, aki egyre többet tudott egyre kevesebbről.
Kortársként nehéz befogadni a gyökeresen újat. Ő azonnal megértette Bartók zsenijét, rögtön tudta, kicsoda Schönberg.
A szecesszió Budapestjének nemzetközi színvonalú hangversenyéletéről és operabemutatójáról megragadó egyszerűséggel írja személyes-szenvedélyes beszámolóit. Mindegy, hogy Wagnerről ír vagy egy Schubert-dalestről, Beethoven-szimfóniáról vagy Brahms kamaradarabjairól. Csáth a zenei élménynek, ennek a semmihez sem hasonlítható, és semmivel nem helyettesíthető élménynek a krónikása.
Minden mondatával „lelki tükörrendszereink”-et segít beállítani, hogy egyszerre tudjunk figyleni a zeneszerzőre, az előadóra – és önmagunkra.
Személyessége sosem tolakvó. Csak annyit jelent: számára a zene nélkülözhetetlen szellemi-lelki táplálék, „személyes ügy”.
Kevesekről írhatnánk le jó lelkiismerettel: nyúlfarknyi recenziókban is író marad. S mivel íróként a legnagyobbak testvére, zenészként megengedheti magának, hogy csodálójuk legyen. Bachnak, Puccininek, Chopinnek, Debussynek.
A művészi munkáról azt vallja, hogy annak alapja a „csodálkozás. A psziché meghatott rmeegése, átizzása az impressziók hatása alatt. Az élet átértésének gyönyöre ez. Semmit sem kapunk vele, és mégis végtelenül gazdagodunk általa.”
Ennek a végtelen gazdagodásnak, az élet átértésének lehetünk részesei a Zene hallgatása – és Csáth olvasása révén.