A fő­hős­nő a ti­zen­nyolc éves Zu­zan­na Klajn, aki bé­ké­ben és a ké­nye­lem­ben él, amíg egy napon kap egy „cso­ma­got a síron túl­ról”, régen el­hunyt apja örök­sé­ge­ként. A meg­örö­költ dol­gok és a ka­pott in­for­má­ci­ók mind azt sej­te­tik, hogy az apja nem halt meg, hanem el­tűnt, és ennek köze van annak a tu­do­má­nyos in­té­zet­nek a ti­tok­za­tos te­vé­keny­sé­gé­hez, amely­nek apja dol­go­zott.
A Zu­zan­na és a vi­lág­min­den­ség c. re­gény­ben Dukaj elő­re­megy né­hány év­ti­ze­det a jö­vő­be, de az előre lá­tott va­ló­ság te­je­sen kü­lön­bö­zik a mi­énk­től. A cse­lek­mény nincs ese­mé­nyek­kel zsú­fol­va (úgy tűn­het, mint­ha csak ját­sza­doz­na a th­ril­ler vagy sci-fi kon­ven­ci­ó­i­val); úgy lát­szik, ami job­ban ér­dek­li, az az: mi­lyen irány­ba tart ci­vi­li­zá­ci­ónk. Ve­zet­het-e egy hir­te­len elő­re­ug­rás a meg­sem­mi­sü­lé­sé­hez? Vajon egy ember, aki saját tu­da­tát egy vir­tu­á­lis vi­lág­ba „írja át”, to­vább­ra is ember marad? Íme né­hány a kér­dé­sek közül, me­lye­ket Dukaj jelen tör­té­ne­té­ben ne­künk sze­gez.