Ha lelki vezért kellene választanom. .. Zorbászt választanám. Mert benne megvolt mindaz, ami egy tollforgató embert megmenthet: sastekintet, amely a magasból nyílegyenesen csap le zsákmányára; a minden reggel megújuló teremtő tisztaság; szakadadanul újnak látni mindent, olyan örök, mindennapi dolgoknak adni szűziséget, mint a levegő, a tenger, a tűz, a nő és a kenyér; a kéz biztonsága, a szív frissesége, az önnön lelkét kigúnyoló bátorság. . . s végül a tiszta, vad nevetés - mély forrású, mélyebb az emberi szívnél amely Zorbász öreg testéből szabadító erőként fakadt fel a legválságosabb pillanatokban, felfakadt, és el tudott söpörni, s el is söpört minden gátat -erkölcsöt, vallást, hazát amellyel a szegény gyáva ember bástyázta körül magát, hogy biztonságban tengethesse nyomorúságos kis életét.