Halas György : Vörös lámpák az utolsó kocsin

Sorozat: Vasúthistória könyvek.

Tisztelt Olvasó!
A Szabad jelzővel és a Sínek monológja című vasutas irodalmi antológiák után most egy irodalmi és szakmai szempontból is értékes kötetet tart kezében a Tisztelt Olvasó. A szerző Halas György miskolci nyugdíjas olvasmányos formában - saját sorsán keresztül - jól láttatja az immár fél évszázaddal ezelőtti vasutat, az akkori MÁV és a vasutasok rangját, fegyelmét, belső életét, miközben érzékenyen kitekint a korra, a társadalom életére és a háborút követő vasúti változásokra is. A kötetből az általunk jól ismert vasútnak egy másik oldalát ismerjük meg. A szerző igen jó érzékkel, kétségbevonhatatlan vasutas elkötelezettséggel tárja fel a nagyapától, apától örökségbe kapott szolgálati hűséget, mely Bicskétől - Murakirály-Perlakon át- a Miskolci Vasútigazgatóságig elkísérte.
Külön értéke a kötetnek, hogy egyebek között a háború idején az országhoz visszacsatolt egyvágányú pályákon a szinte primitív jelző- és biztosítóberendezések mellett bonyolított forgalmat, a szakvizsgák szigorú egymásra épülését, a tisztképzői tanfolyam színvonalát, a vasút szeretetének három generáción való átörökítését, az egyéni és a közösségi vasutas sorsokat, a háborús pusztítást és újjáépítést, az azt követő hibákat és erényeket is szemléletesen bemutatja.
Bizonyára akad majd az olvasók között, aki a színvonalas önéletírás egyes megállapításait saját sorsán, beosztásán át esetleg másként látja, vagy a szerző VBO-s ellenőrzései miatt más véleményt képvisel. Mindez azonban nem csökkenti Halas György könyvének értékét. Emeli a kötet színvonalát, hogy a közreadott fotók, dokumentumok ma már csak többnyire múzeumokban láthatók, amelyek a szerző aprólékos, vasúti értékmentő munkájának jó szándékát egyértelműen igazolják. Bár a Vörös lámpák az utolsó kocsin c. kötet is a Vasúthistória könyvek sorozatban jelenik meg, ez a könyv mégsem a vasúti technikának, hanem az azt szolgáló vasutas dolgozóknak és fegyelmezett helytállásuknak állít emléket. Értékét az is mutatja, hogy a Közlekedési Múzeum az eredeti kézirat néhány fejezetét vasúttörténeti hűsége, ma már nehezen pótolható dokumentatív jellege miatt megvásárolta. Szívesen ajánlom tehát a kötetet a régi és mai vasutasoknak, a MÁV Tisztképző és Továbbképző Intézet hallgatóinak, a vasút iránt érdeklődő tanulóknak, a sínek világa emlékeit gyűjtő vasútbarátoknak, s mindazoknak, akik a vasút szolgálatát feleségként, családtagként segítették, s fuvaroztatóként vagy utasként az ország legnagyobb vállalatával kapcsolatban állnak.
Budapest, 1991. június
Orosz Károly
szerkesztő-lektor