Galgóczy Árpád (ford.): Társalgás Géniusszal- A XIX. századi orosz líra klasszikusai -- fordításában

Orosz/magyar kétnyelvű kiadvány.
Utószó: Szilágyi Ákos.

"Galgóczy Árpád (1928-2022) különös, egyedülálló jelensége a mai magyar irodalomnak. Költő, kinek immár életműve van, ám ezt az életművet nem „eredeti” versek, hanem műfordítás-versek alkotják. „Született költő és műfordításra született költő” - írja róla Szilágyi Ákos. Vagyis nem költő-műfordító, mint sokan mások, hanem műfordító-költő, aki ihletét egyedül az idegen szövegből meríti, átlényegítve azt saját, magyar verssé. ... Galgóczy Árpád azon kevesek közül való, aki tökéletesen hallja az orosz verset: abszolút hallása van az orosz kultúrához, talán azért is, mert személyesen éli meg azt. Úgy gondolom, hogy ebben a műfordítás-költészetben éppen ez a személyesség a döntő.

... Ugyanakkor Galgóczy Árpádútja az orosz kultúrához nem kis megpróbáltatásokon keresztül vezetett. 1948 januárjában, amikor még alig múlt tizenkilenc éves, szovjetellenes szervezkedés vádjával letartóztatják és elhurcolják a Szovjetunióba, ahol a különféle lágerekben együtt raboskodik az orosz politikai foglyokkal, akik nem csak az orosz nyelvvel ismertetik meg, hanem az orosz irodalommal is. A fiatal magyar foglyot főként Puskin és Lermontov költészete ragadja meg. Miután 1960-ban hazatér, fordítani kezdi az orosz klasszikusokat. Eddigi életműve majdnem teljességében átöleli a XIX. századi orosz költészetet: lefordította például Lermontov Démonját, Puskin Anyeginjét és Rézlovas című poémáját, a Puskint megelőző és követő nemzedékek költőit az orosz szimbolizmussal bezárólag és kedves verseit néhány XX. századi költőtől." - Szőke Katalin (Tiszatáj, 1999.)