Gábor Pál (1913-1993), a leghíresebb XX. sz.-i magyar betűmetsző, Tótfalusi Kis Miklós betűit tervezte újra, 250 év után. A Nagyvilág a mai napig az ő borítótervével jelenik meg.
Az 1937-es párizsi világkiállítás kapcsán meghirdetett arculatterv pályázaton első díjat nyer. Még ebben az évben Párizsban az Academie de la Grande Chaumiere szabadiskolájában képezi magát tovább, miközben Vasarely műtermében helyezkedik el.
Közvetlenül a háború után aktív szerepet vállal a művészeti közéletben. Könyvborítókat tervez a Cserépfalvi Kiadónak, plakátokat az Ünnepi könyvhétre (1952), majd a Műcsarnoknak (1954, 1955) és az Ernst Múzeumnak (1954). Sok mozifilm plakátja jelenik meg, mindezek mellett belsőépítészeti tervezést is vállal. Mindeközben elsősorban tipográfiai munkáival ér el sikereket.
1953-ban a Nyomdaipari Igazgatóság kezdeményezésére – Haiman György irányításával – új hazai szövegbetű tervezésére adhatott megbízást az akkor már jó nevű Gábor Pál grafikusművésznek. A feladat pedig nem volt kisebb, mint hogy Tótfalusi Kis Miklós hagyományai alapján (de 250 évvel később) egy teljesen új tervezésű reneszánsz antikva (álló) változatát kellett megtervezni. Gábor Pál 1954 márciusában mutatta be az új betűtípus rajzait.
1956 után ismét Párizsban telepszik le – most már véglegesen –, a korábban itt élt évek tapasztalatai és nyelvismerete alapján azonban hamarabb lábra tud állni mint a frissen érkezett emigránsok. Grafikai terveket készít, emblémákat tervez és közben hozzákezd grafikai stúdiójának felépítéséhez.
Párizsban, 1993-ban, 80 éves korában hunyt el a hazájában (különösen a fiatalok által) kevésbé ismert betűtervező. (Vémi József Digitart, 2003/5).

Mélynyomás, méret: 83 x 56.5 cm., hajtásnyomokkal, restaurált lap, a jobb felső sarkánál hiány (10 x 2 cm.).