Takács Tibor könyvéből kiderül, hogy a sport, így a futball egyre fokozódó állambiztonsági ellenőrzését mindenekelőtt a kiszélesedő nemzetközi kapcsolatok indokolták, de egyes sportvezetőket, játékosokat és szurkolókat is folyamatosan megfigyelés alatt tartottak. Ezzel együtt a kádári politikai rendőrség olykor maga sem tudta pontosan, mi dolga a labdarúgás körül – ilyenkor aztán működésbe lépett az állambiztonsági paranoia, amely egy egyszerű szurkolói megnyilvánulásban is „ellenséges tevékenységet” szimatolt.

A történész arra vállalkozik, hogy bemutassa: milyen tevékenységet végzett a Kádár-korszak állambiztonsága a legnagyobb tömegeket vonzó tömegsport, a labdarúgás körül. Futball és állambiztonság kapcsolatáról különböző, néha párhuzamosan futó, olykor egymást metsző történeteken keresztül ad átfogó képet, miközben felvázolja az 1956 utáni állami sportirányítási rendszer és a politikai rendőrség működésének főbb vonásait és jellemzőit is.