Szocialista autók. Egy olyan időszak járművei, melyekről sokáig hajlamosak voltunk csak rosszat mondani. Pedig semmi rosszat nem tettek, egyszerűen az élet részei voltak, ugyanúgy, mint ma egy Ford Focus vagy egy Peugeot 307-es. Családokat vittek a Balatonra, szerelmespároknak adtak búvóhelyet, fontos és kevésbé fontos embereket szállítottak, álltak a sorompók előtt és néha elromlottak. Legtöbben rajtuk tanultunk meg autót vezetni és kereket cserélni, velük merészkedtünk először Nyugatra, a csillogó Mercedesek és a lágyan ringó Citroenek elérhetetlennek tűnő világába. Éppen ezért egyre gyakrabban kerülnek elő emlékeinkben és az elutasítás helyét a nosztalgia veszi át. Az átértékelődés bizonyítéka a Zsigulikkal, Trabantokkal és a többi letűnt márkával foglalkozó klubok alakulása, a szocialista autókat felvonultató rendezvények növekvő népszerűsége, és az is, hogy ma már komoly pénzért újítanak fel olyan autókat, melyektől tizenöt éve nemhogy egy ország, de egész Kelet-Európa szabadulni akart.