"A kierkegaard-i értelemben vett "hit mozdulata"20 a zsidóság számára annak a kizárólagosan a hit felől megalapozott állhatatos viszonyulásnak szab örök formát, amely a Szinaj-hegyen emberi nyelven felhangzó beszéd isteni auktoritásának tudatában válik a mindenkori hívő számára bizonyossá és megkérdőjelezhetetlenné. Ez nem jelent mást, mint hogy az ember végtelen bizalommal elfogadja a racionálisan aligha beláthatót és értelmezhetőt, azt tehát, hogy az a bizonyos szó az ember számára felfoghatónak és egyértelműnek tűnő jellege ellenére az Örökkévaló szava, amely ugyanakkor a teremtett létezők számára soha, semmilyen körülmények között nem válik teljes egészében és tökéletesen megragadhatóvá, legfeljebb csupán részleteiben és szegmenseiben, mindenkor az adott ember adott nyelvezetéhez, gondolkodásához és történeti jelenéhez igazodva. Isten kinyilatkoztatott igéje – ahogy Ricoeur írja, "a hit első és utolsó kérdése"