Harcos Bálint: Széria

Néhány költő (Celan, Bonnefoy, Popa, Ajgi, e. e. cummings, Tandori) a szűkszavúságban és/vagy az avantgárdban talált keskeny ösvényre. Kötetcímadó ciklusában Harcos Bálint is ezen a nyomon ötvözi eredeti, csodás szintézisbe a rímes-strófikus és a szabadverset. Az 1-3 szóból álló 1-3 sorba tördelt – olykor egyszavas – versszakok katartikusan kizengő vers-egésszé forrnak a váratlanul felcsapó, egy előző sorra, vers-eleji sorvégre felelő vagy belső rímek és az atonális ritmus révén. Mint a Széria 18. darabja: „(Hogyan lehet / egy meghasadt / kő: szó?) // (Egy lehelet…) // (»Ősz, ó!«) // (Kő a vasat.) // (Micsoda hőség!) // (A pillantás ad át. / Kinek, minek, Magát.) // (De ő? Szét- / szakít. A mag-) // »Az ősz ég!« Stb.). // (Vakítanak.)”