Századvég 1990/2. - Népiek és urbánusok - Egy mítosz vége?

A folyóirat első tanulmánya Karády Viktor történeti elemzése az Egyenlőtlen elmagyarosodás, avagy hogyan vált Magyarország magyar nyelvű országgá címmel. Karády szemléletesen bizonyítja, hogy az eltelt két évszázad során hogyan érvényesült a magyar nyelvű hatalmi elit szupremációs törekvése a nyelvi asszimiláción keresztül. Karády szerint ezt jól szolgálta az államnemzet koncepciója, eszerint mindenki hungarusnak tudhatta magát, aki lojális volt az államhoz, annak vezetőrétegéhez, és megtanult magyarul. A magyar liberális nemességnek ez a törekvése nem a kisebbségek kirekesztésével, hanem a nyelvi elmagyarosodáson keresztül érvényesülő asszimilációs társadalmi szerződéssel fejeződött ki. Ez a szerződés ugyanakkor liberális indíttatású, hiszen közös érdekviszonyokra épült, jogkiterjesztő volt, és befogadási készséget jelentett. Nem hallgatja el a tanulmány azt sem, hogy ezt a „szerződés” a konkurens nemzetállam-koncepcióval rendelkező nemzetiségiek kényszerítésként élték meg, súlyos konfliktusokba keveredve.
A folyóirat Nyikolaj Bergyajevtől közölt tanulmánya azt példázza, hogy az orosz gondolkodás történetében a narodnyik-szemlélettel együtt megjelenő utilitárius társadalom-, erkölcsfelfogás alapjaiban rombolta le és tette lehetetlenné a filozofálást mint önérvényű szellemi tevékenységet és mint az értelmiség önértelmezési kísérleteit.
Szilágyi Ákos (Népi urbánus …két jóbarát) „orosz távlatból” értelmezi a népi-urbánus ellentétet, mint a modernizációs folyamat megrekedésének következményét. Véleménye szerint a II. világháború utáni négy évtizedben a nemzeti tradíciónak és a modernizációs értékeknek új kombinációja jött létre, s ebben már nem lehet szembeállítani a modernizációt, mint „zsidó” ügyet a nemzeti tradícióval, csak akkor, ha a társadalom többségét tekintjük „zsidónak”. Így aztán a politikai antiszemitizmus, ami a választások során megjelenik, immár a „hülyék antikapitalizmusából” a „hülyék antikommunizmusává” vedlett.
A kötet következő írása Szabó Miklóstól a Weimari Köztársaságon belüli parasztromantikus harmadik útról szól, míg Heller Mária, Némedi Dénes és Rényi Ágnes; akik az 1963–86 közötti népesedési viták tartalomelemzését végezték el, sok érdekes következtetésre jutnak a „népiek” témamegjelenítési módja és a szakértők argumentációjának összevetéséből. Hamburger Mihály, és Várdy Péter interjúja Fejtő Ferenccel nagyon fontos adalékokkal szolgál az egész ellentét keletkezéstörténtéhez. Illyés sokarcúságáról, a Szép szóról, a két háború közti magatartásformákról megannyi nélkülözhetetlen részletet tud meg az olvasó.