avagy A nőiség, mint Szántó Piroska stílusának elsődleges forrása
Szántó Piroska művészetének alakulását eddig elsősorban politikai állásfoglalásai szempontjából elemezték. Kapcsolatát a magyarországi avantgárd művészeti mozgalmakkal (Szocialista Képzőművészek Csoportja, Európai Iskola, KUT, Új Művészet) baloldali, eltávolodását e mozgalmaktól, valamint a vegetációhoz, mint festői témához való fordulását pedig kevésbé radikális gondolkodásmódjával, vallásos világnézetével magyarázták...
A könyv célja, mint ahogy az alcím (A nőiség, mint Szántó Piroska stílusának elsődleges forrása) az, hogy művészetét, sajátos stílusának alakulását bemutassa egy új szemszögből, nevezetesen az alkotó nőiségének szemszögéből, s feltárja, hogy a történelmi helyzet, a művész politikai, világnézeti állásfoglalása, és annak változásai, valamint az avantgárd irányzatok csak közvetve hatottak művészetére. Mert annak közvetlen, és elsődleges forrása az alkotó nőisége, mely fölülírja és egységbe formálja mindazokat a külső stílusteremtő hatásokat, melyeket mindeddig elsődlegesnek jegyzett minden ikonográfiai leírás.