Korpics Márta - P.Szilczl Dóra (szerk.) : Szakrális kommunikáció

Sorozat: Társadalmi kommunikáció. A társadalmi térben az egyének tevékenykedése folytán időről-id}őre sajátos szimbólumegyüttesek kerülnek elénk, melyeket valamilyen konvenció alapján vallásiként ismerünk fel. A tanulmányok középpontjában e szimbólumok létrejöttének és fenntartásának közösségi módjai állnak. Szakrális kommunikációról beszélünk, mert az egyén elsõdlegesen kommunikáció révén fér hozzá a vallással kapcsolatos felkészültségekhez. Ezek segítségével veszi észre a mutatkozó transzcendenst, s megadják keretét annak, ahogyan egyének és csoportok a transzcendens felé fordulhatnak. Azáltal, hogy az egyén közösségbe kerül másokkal, tudásokat oszt meg, és maga is birtokolja e megosztott tudás egy készletét. Éppen ezért a vallásosság vizsgálata elválaszthatatlan azoktól a kommunikatív helyzetektõl, amelyekbe, mint egyén bonyolódik, és attól a kommunikációtól, amelyet e felkészültség megszerzése érdekében folytat. A vallás ± természetesen és ezzel tisztában vagyunk ± nem redukálható azokra a nyelvi és kulturális hordozóeszközökre, melyek révén az emberi közösség transzcendens tartalmak megjelenítésére képes. A kommunikációs perspektívát azonban szándékosan alkalmazzuk az emberi kultúrában meglévõ szimbólumegyüttesek vizsgálatára, s nézzük a szimbólumalkotó ember felõl (azaz az immanens oldalon állva) a transzcendensre irányuló kommunikációt.