Sorozat: A polgári filozófia a XX. században
Rudolf ​Carnap (1891-1970) német származású filozófus és logikus, a logikai pozitivizmus nevű irányzat vezéralakja. 1935-ig a Bécsi Kör, a legjelentősebb logikai pozitivista csoportosulás tagja volt, majd haláláig az Egyesült Államokban dolgozott. Frege logikájától és Rusell episztemológiájától befolyásolva arra törekedett, hogy létrehozza azt az elméleti keretet, amelyben a tudomány racionálisan rekonstruálható, azaz a tapasztalat szolgáltatta tényanyagból logikailag kifogástalan módon felépíthető. A könyv végigkíséri Carnap nézeteinek alakulását, figyelmet fordítva arra, hogy a program megvalósítása körben felmerülő problémákra miként dolgozott ki Carnap újabb és újabb megoldásokat. Jóllehet a logikai pozitivista program végső soron megvalósíthatatlannak bizonyult, a megvalósítási kísérletek során létrejött egy új filozófiai diszciplína, a tudományelmélet. Logikusként Carnap A nyelv logikai szintaxisával és szemantikai írásaival beírta magát Frege, Russell és Tarski mellé a huszadik századi logika klasszikusainak sorába.