Úti tűnődések
Az alcím szerényen úti tűnődések-nek nevezi a művet, de az olvasó ennél jóval többet kap: az utóbbi évek esszéirodalmának egyik kimagasló alkotását. A szerző megfordul a Mezőségen, Velencében, a Közel- és Közép-Keleten, Rómában és Auschwitzban, de mondandója Marosvécs, Velence, Sóskút esetében sem útiélmény. A látott, érzett dolgok újra azt a gondolatsort hitelesítik, hogy a könyv szerzője Marosvécsen és Teheránban ugyanazon gondnak a szorításában járt-kelt, nézelődött, ott is az egyszerű emberek igazát, létezésük lehetőségeit, értelmét kutatta, azt a paraszti türelmet, hitet méltatva, amelynek valamilyen titkos kapcsolata van az eljövendővel, az idő mélyén érlelődő valósággal. A kötet lényeges gondolatokat, új értelmezéseket, olyan problémákat közöl, melynek megoldása nem protokoll-feladat. De nemcsak dialektikus gondolkodást lehet tanulni a szerzőtől, stilisztikája, nyelvének fordulatai révén is a legjobb prózaírónk sorában tudhatjuk.