II. Ferenc (1792-1835) a franciák elleni háborúk (1792-1815) ideje alatt, 1796. augusztus 1-jei keltezéssel újabb bankjegyeket helyezett forgalomba 44 millió forint értékben. A háborúk ideje alatt a bankócédulák mennyisége már elérte a 92 millió forintot. 1797-ben megtagadták a bankócédulák ezüst fémpénzre való beváltását. Ezért ekkor a bankócédulák elfogadása mindenki számára kötelezővé vált. Ekkorra a forgalomból teljesen eltűnt ezüstpénzeket, 1800. január 1-jei keltezéssel kiadott új papírpénzek váltották fel. Ezeknek pótlására 1 és 2 forintos bankócédulákat is kiadtak. Mivel a papírpénzeket devalválták (leértékelték), így ekkorra 1 ezüst forint 2 bankócédula forintot ért. Miután a franciák elfoglalták Bécset, a pénzjegynyomda Pestre költözött. 1806. június 1-jei keltezéssel újabb formájú bankócédulákat hoztak forgalomba. 1809-ben, Bécsben a franciák Napóleon vezetése alatt továbbra is nyomták az eredeti nyomóeszközökkel az 1800-as és az 1806-os keltezésű bankócédulákat. Ekkorra a bécsi pénzjegynyomda már Nagyváradon folytatta a bankócédulák nyomását. Ezáltal kétféle bankócédula is forgalomban volt, és mivel csak a bankjegy papírjának árnyalatában különböztek egymástól, mindkettő forgalomban is maradhatott. Ezen körülmények között a papírpénz mennyisége meghaladta az 1 milliárd forintot. Emiatt a devalváció folyamatosan növekedett; ekkorra 100 ezüst forintért 445, decemberben 960, 1811. márciusában 1200 papírforintot kellett fizetni. Ezek folyományaként elrendelték a forgalomban lévő összes pénz és értékpapír leértékelését, miszerint minden 5 forint értékű bankócéduláért 1 forint értékű 1811. március 1-én kiadott "Einlösungsschein"-nek (váltóforint) nevezett új papírpénzt adtak cserébe. Ez a papírpénz 1816-ig volt valutája a birodalomnak.
Erősen vízfoltos, de sértetlen állapotban.

more images