Sorozat: Historia Mundi.

Mit jelent az a napjainkban gyakran hallható kijelentés, miszerint a világunkról szerzett vagy szerezhető ismeretek közvetett jellegűek. Ha a történetíró munkájára gondolunk, ez már első pillantásra is nyilvánvaló. Ő ugyanis maradéktalanul ki van szolgáltatva a közvetlen tapasztalatból számára hozzáférhetetlen valóság fennmaradt nyomainak, a történeti forrásoknak. A 19. században szakszerűsödő történetírás az írott források vizsgálatát helyezte a történetírói munka középpontjába. Ez azóta is meghatározza a szabályszerű történeti kutatás kívánatos menetét. Nem árt tehát tudatosítani, hogy a források - a valóság eme nyelvi kifejeződési - maguk is puszta értelmezések. A "minden csak szöveg" közismert felfogása arra utal, hogy a múlt történetírói elbeszélése nem valamiféle utánzás (rekonstrukció), hanem teremtés, konstruálás is egyúttal.

TARTALOM:

A kultikus múlt:

Az irodalmi kultuszkutatás dilemái
Politikai kultusz - vezérkultusz (identitás- és közvéleményteremtés)
Modernitás és hagyomány a nagyvárosi múltban

A múlt kollektív emlékezete:

Kommemoratív emlékezet és történelmi igazolás
A Habsburg-múlt emlékezeti kánonjai
Nemzeti identitás - identitáspolitika
'56-os menekültek emlékező stratégiái
Az '56-mítosz, az emlékezet tere
A Kádár-kor a kollektív emlékezetben

A múlt történetírói diskurzusa:

A megtapasztalt és elbeszélt múlt
Hamis és igaz a történelemben
Elbeszélhető-e egy csata hiteles története? Metatörténeti megfontolások
Kontextus és kontextualizáció a történetírásban
Történelem és regény: a történelmi regény
A mai magyar történetírás dilemmái