"A napbaöltözött ember"
A polgári kori Magyarországon a kereszténydemokrácia egészen Barankovics István fellépéséig inkább csak búvópatakként volt jelen a köz- életben és a politikai gondolkodásban. Nem tartozott a markáns politikai ideológiák közé, nem vált a keresztény politikai pártok meghatározó irányvonalává. Deák Ferenc, Eötvös József és Trefort Ágoston liberális katolicizmusától a Prohászka Ottokár és Giesswein Sándor által képviselt szociális és demokratikus keresztény politikán át vezetett a kanyargós út az 1930-as évek katolikus szociális tömegmozgalmaiig, majd a Barankovics István és elvbarátai által követendônek vallott korszerû és európai horizontú kereszténydemokráciáig. A Demokrata Néppárt vezérkarát alkotó katolikus értelmiségi elit nem a konzervatív Katolikus Néppártot, még kevésbé a Horthy-rendszer mellett kompromittálódott „álkeresztény politikát”, hanem az elôbb említetteket tekintette elôfutárainak.