Az olvasó olyan művet tart a kezében, amelynek szerzője hatvan esztendő után elsőként vállalkozott arra, hogy - az elődök (elsősorban Huszár Lajos) eredményeire támaszkodva - az 1467-1521 közötti időszak pénztörténetét feldolgozza. A korszakhatárok kiválasztását az indokolja, hogy ezen fél évszázad változatos történelmében egyedül a pénzrendszer az, ami stabilnak tekinthető. Hunyadi Mátyás pénzreformja ugyanis ötven évre állandósította a pénzérték-viszonyokat, megteremtve ezzel a gazdasági prosperitás alapját. Ez a rendszer Mátyás halálát követően sem omlott össze, sőt egészen 1521-ig, II. Lajos pénzrontásáig válto- zatlanul fennmaradt. Bár az értekezés a nagy pénzreformot és az azt követő évtizedek pénztörténetét tárgyalja, részletesen ismerteti a reform előzményeit egészen a XV. század elejétől kezdve, ugyanakkor a mátyási reformok közép-európai hátterét is bemutatja. A szerző arra törekedett, hogy szakítva a magyar numizmatikai kutatás eddigi hagyományaival, műve nemcsak Münzgeschichte, hanem Geldgeschichte is legyen: a pénzeket a korabeli társadalmi-gazdasági környezetben igyekszik vizsgálni az éremleletek, a pénzforgalom elemzése révén, az anyagvizsgálati eredmények hasznosításával.