Braulik, Georg : Ószövetség és liturgia - Válogatott tanulmányok

Sorozat: Napjaink teológiája 18.

„»Odament az Örökkévaló sorban minden nemzethez, és felajánlotta nekik a Tórát, de egyik sem akarta elfogadni. Végül odament Izrael fiaihoz. És ők anélkül, hogy megkérdezték volna, mi áll a Tórában, nyomban azt válaszolták: Mindent, amit szólt az Örökkévaló, megteszünk és meghallgatunk.« […] Úgy vélem, Izrael válasza az ószövetségi lelkiség rövid foglalata. Izrael még nem tudja, miről szól a Tóra, még nem érti, sőt még csak nem is hallotta szavát, mégis előre kijelenti, hogy megcselekszi. Bár az elbeszélés nem állítja, hogy Izrael erkölcseiben jobb lenne szomszédainál, egyetlen vonatkozásban alapvetően különbözik tőlük: bízik Istenben. Amit Ő felajánl, csak jó lehet. Kételyek nélkül rá lehet hagyatkozni. Az ilyen cselekedet teológiai szempontból nem méltányos fizetség, hanem az előzetes hit tanúsága. Istennek minden néppel célja van. Törvényét azonban, azaz társadalmi rendjét csak ott valósíthatja meg, új közösségét csak ott alapíthatja meg, ahol az emberek készek megcselekedni akaratát. Ha lelkiségen minden fogalmi megkülönböztetést megelőzően azt értjük, hogy »az ember kész átadni magát Istennek és az Ő ügyének«, akkor e paradoxont, hogy a Tóra megcselekvése megelőzi annak meghallását, »az ószövetségi lelkiség« foglalatának nevezhetjük.”